Túrógombóc

Hjaj, ha eszembe jutnak az első próbálkozásaim! Egyszer a szüleimnél készítettem vidéken, de valami irtó keményre sikeredett. Anyukám úgy döntött, majd a Buksi elrágódik rajta. Szegény pára! Nyilván megörült a „csemegének”, és egyet egy falatból bekapott. Nagy volt a riadalom, mert úgy nézett ki, megfullad a szerencsétlen, mivel a kemény gombóc megakadhatott valahol félúton. A kutya meresztette ránk a szemeit, miközben mi azt sem tudtuk, hogyan segíthetnénk rajta… Azóta, ha túrógombóc készül, mindig előkerül a kérdés: - Hát a Buksi túléli-e?
Persze ez már egy másik recept, nekem bejött. Amikor túl sok készül belőle, vagy éppenséggel sok a túró, és nem tudok mihez kezdeni vele, elkészítem, majd lefagyasztom. Elővételkor kiolvasztás nélkül dobigálom a vízbe – természetesen egymástól széttöröm, így egy kicsivel hamarabb ki kell venni. Az ízén semmit sem változtat, a küllemén sem.

Hozzávalók:
50 dkg friss túró, 15 dkg búzadara, 2 tojás, 2 csomag vaníliás cukor, olaj, 4-5 evőkanálnyi zsemlemorzsa, tejföl, olaj, vagy vaj, porcukor.

A tojásokat válasszuk szét, a sárgákat adjuk a túróhoz, együtt keverjük simára. A tojások fehérjét verjük kemény habbá, forgassuk a túrós masszához. Negyedórára tegyük félre, pihenni. Tegyünk vizet forrni. Tegyünk fel zsiradékot hevülni. Amikor forró, dobjuk rá a zsemlemorzsát, folyamatosan kavargassuk, míg a színe megváltozik. Vegyük le, mert a forró serpenyőtől még barnulni fog!
Vizes kézzel formázzunk kis golyókat a túrós masszából, majd rakjuk bele a fövő vízbe. Körülbelül 10 fövés perc után vegyünk ki egyet, vágjuk ketté. Ha a közepe is megfőtt, szedjük ki forró vízbe, majd innen halmozzuk a zsemlemorzsára. Forgassuk bele.
Porcukorral szórjuk meg, tejföllel, barack, vagy erdei gyümölcsös lekvárral forrón kínáljuk.