2010. május 23.

2010. május 22.

Kati tészta


Gyerekkoromban ezt a sütit lagzikban is megsütötték, amikor az asszonyok kedden már elkezdték a tésztalapok sütését. Ma már nem jellemző a házi süti, mi több, ciki, ha valaki saját sütivel rukkol elő, rendelni sokkal trendibb. Nem szándékom megsérteni senkit, de ezek az újfajta sütik meg sem közelítik a jóasszonyok által sütögetett, házi tészták ízét. De hát ilyen világot élünk.

A Kati tészta, tapasztalatom szerint mindig mindenkinek bejön, még apukámnak is, aki pedig nem szereti a rumaromás ízeket. Bevallom, eleinte nagyon elégedetlen voltam vele, mert a tetejére kerülő tojáshab sosem sikerült, általában olyan kemény lett, mint a beton. Volt is, hogy jó időre elment a kedvem tőle, de szerencsére eléggé piszkálta a fantáziám ahhoz, hogy újrapróbálkozzak. Ma már omlós, roppanós felületű habcsókot készítek az omlós-zsíros tészta tetejére, amit csak fokoz a töltelék enyhén rumos íze.

Sokan amolyan paraszti tésztának tartják, én ünnepeken is szívesen elkészítem, és még sosem csalódtam benne, mi több, volt aki nagy örömmel vett belőle, mondván, hogy évek óta nem evett már ilyet.
Én mondom, kár, hogy hagyjuk ezeket a sütiket kiveszni.


Hozzávalók:
50 dkg liszt, 15 dkg zsír, 15 dkg cukor, 3 tojás sárgája, 1 sütőpor, fél dl tej.
A töltelékhez: 20 dkg vaj, ízlés szerint porcukor és rumaroma, kakaó.
A tetejére: 3 tojás fehérje, 20 dkg porcukor.

A lapokhoz a hozzávalókat gyúrjuk össze, majd osszuk három részre. Formáljunk kis cipókat, ezeket kevés liszttel megszórva, letakarva tegyük pihenni, kb. 20 percre. Ekkor újra gyúrjuk össze alaposan, majd nyújtsuk tepsihát nagyságúra, és süssük ki.
Vigyázzunk, hogy a teteje ne barnuljon meg, mert akkor kemény lesz a lap. Igaz, a vajtól megpuhul, de maga az állaga lesz sokkal puhább, ha nem égetjük el.
A két szebbik lapot tegyük félre, a harmadikat törjük össze és morzsoljuk el. Adjuk hozzá a vajat, a porcukrot, ízesítsük rumaromával és kakaóval, ahogy tetszik. Mixerrel kavarjuk habosra.
Halmozzuk rá az alsó lapra, kenjük el egyenletesen, majd óvatosan, hogy ne törjön el, nyomkodjuk rá a második lapot.

Egy edénybe, amelyikre rá tudunk illeszteni egy másikat, tegyünk vizet forrni. Amint felforrt, vegyük le a tűzről, a felső edénybe töltsük bele a tojások fehérjét, és kezdjük el mixerrel felverni. Közben, lassanként adagoljuk hozzá a porcukrot is. Én ma már nem mérem, de azt hiszem, nem teszek hozzá 20 dekányit. Akkor jó, amikor a mixer lapátjairól nem folyik vissza a hab, hanem szépen megtapad rajta. Azt hiszem, ezt tényleg csak gyakorlással lehet megtanulni.
De talán érdemes megpróbálkozni vele:-)


Az eredeti Kati tésztát hosszúkás rombusz alakúra illik vágni:-)

U.i. Ezúton is köszönöm Julika keresztanyámnak, hogy megtanította nekem ezt a sütit:-)

Csirkeszárny fűszeres olajban, „sárga rizzsel”



Már sokszor történt meg velem, hogy a lazán összedobott ételből valami nagyon finom jött össze. Tegnap nem volt kedvem semmihez, minél hamarabb túl akartam lenni a konyhán. Álltam a hűtő előtt, és azon töprengtem mit is főzzek, ami azért megfelel a házi koszt kategóriának, de nem egy időigényes művelet. Találtam még egy csomag csirkeszárnyat – legutóbb soknak találtam a mennyiséget, kivettem, hogy kiolvadjon. Először sima pörköltre gondoltam, de arra meg cseppet se izgultam rá. Megint beálltam a hűtőbe, és akkor szemembe tűnt egy kb. 2 hónappal ezelőtti vendégségből megmaradt fűszeres olaj. Ennek nagyon megörültem, és eldöntöttem, hogy ebbe pácolom be a szárnyakat. Annak idején marhahusit pácoltam a sima házi olajba, fokhagymát, borsot, babérlevelet tettem bele. Ami megmaradt ledugaszolva elraktam máskorra.

A fűszeres olaj

Elmentem takarítani, majd amikor a szárnyak felengedtek, egy edényben csirkefűszerrel megszórtam, majd az olajjal bőven meglocsoltam, majd bevágtam a hűtőbe.
Kb 2 órát lehetett benn, akkor sütőzacskóba tettem, és hirtelen felindulásból az olajos-fűszeres pácot rákanalaztam. Amíg a hús sült, kikérdeztem a csibéket, mivel képzelik el a sült szárnyat, mire kitalálták, hogy „sárga” rizst kérnek. Ez a megsárgult köret a kínai rizs „háziasított” változata. Arról szól, hogy a vízben, fehéren megfőzött rizst lemosva, lecsepegtetve olajon, wookban átforrósítom, majd hozzá ütök tojást. Hát, körülbelül 20 dekányi rizshez kettőt. Állandóan kavarom, hogy egyformán keveredjen el a rizzsel, petrezselyemzölddel megszórom, borsozom, és kész. Laktató és finom is.
Ekkorra elkészült a szárnyika is, ami valami hihetetlenül zamatos, puha és illatos lett. A feltálalt rizst még meglocsoltam a pecsenyelével, jót tett neki.
Az egész max 40 percbe került, kivéve a pácolási és kiolvadási időt, és gyermekeimnek nagyon ízlett.
Jó szívvel ajánlom bárkinek, tényleg ízletes, és könnyen elkészíthető.
Még egy étel, ami tuti visszajáró vendég lesz az asztalunkon.

2010. május 20.

Hónapsoroló

Erdélyi Konyha 2012-ben megjelent hónapsoroló

Kavart vinette



Ma elővettem az utolsó csomag fagyasztott vinettét a fagyasztóból. Lassan itt az új:-)
Fiam imád bármit, ami majonézes, ráadásul holnapra vendéget vártam, akinek szívesen kedveskedek vele. Adott úriember Magyarországon él, és állítja, hogy bárhol evett is ilyet – nagyon szereti – az enyém utánozhatatlan. Már rájöttem miért, mivel a feleségével megvitattuk a dolgot: ők nem tesznek hagymát hozzá, és általában nem házi majonézzel készítik. Pedig én arra esküszök…
Szóval elkészült a kavart vinette, holnap azonban mégsem zsebelem be az elismerést, ismerősöm lemondta a holnapi utat:-)
Na, azért elfogy az…

A turmixban pépesre tört vinettéhez körülbelül ugyanannyi mennyiségű majonézt keverek. Ízlés szerint apróra vágott hagymát, sót és borsot adok hozzá. Pirítóssal, teával kínálom. Megunhatatlan kedvenc:-)

2010. május 19.

Édes krumplival töltött béles



Lám, egyik nagy-nagy kedvencem, amit csak nagyon ritkán készítek, nem is tudom miért. Ez is egy gyerekkori íz, bár én másképp készítem, mint mamám és anyukám. Ők sokkal vastagabb tészta közé halmozták a krumplit, én egész vékonyra nyújtom, így egy számomra izgalmas végeredmény születik: fánk ízű, roppanós tésztába töltött, krémes, édes burgonya.

A tészta sima fánktészta, azzal a kivétellel, hogy sok tejföllel készítem. Amíg a tészta kel, sárga krumplit főzök, majd leszűröm, forrón áttöröm, cukorral, csipet sóval krémesre keverem, kihűtöm.

A jól megkelt tésztát kb. öklömnyi darabokra vágom, és vékonyra nyújtom. Olyan egy-két centiméternyi vastagságban rákenem a krumplit, úgy, hogy a széleken ujjnyi vastagságban üresen hagyom. Kinyújtok egy újabb adag tésztát, ezt ráfektetetem a krumplira, majd a széleket visszahajtogatom, és villával lenyomkodom. Körülbelül 15-20 percig pihenni hagyom, ezután egy nagy lábasban (ezt a bélest tekintélyes méretben illik sütni, aztán szeletelni kell, mint a pizzát) bő olajban kisütöm. Elsőre egy kicsit nehéz lehet az olajba való belemanőverezés, de egy gyakorlottabb házitündérnek nem okoz gondot. Arra azért vigyázzunk, nehogy hirtelen engedjük bele az olajba, mert ha felcsap súlyos égési sérülést is okozhat.


Addig sütöm, míg a széle alulról szép piros lesz, ekkor egy húslapáttal alányúlok, és megfordítom. Ez már nem nehéz művelet, hiszen az alsó, kisült réteg már egyben tartja. Itt is sütöm pár percig, majd szalvétára szedem, hogy az olajat felfogja.
Forrón, porcukorral megszórva igazán különleges étel.
Sós verzióban is készíthető, számomra az édes az igazi.
Nem érdemes belőle sokat készíteni, nagyon laktató, nálam főételként szerepel egy hétköznapibb leves – lásd lebbencsleves – mellé.

Lebbencsleves


Régi, magyaros leves, sokan ismerik. Semmi különös… házi laskatésztát kevés zsiradékban megfuttatok, amikor majdnem megpirult egy fél hagymát felvágva hozzáadok. A tészta hamar pirul, érdemes mellette állni és kavargatni. Pirospaprikával megszórom, majd felengedem vízzel. Sózom, borsozom, egy kevés darált paprikát, télire eltettet adok hozzá. Pár szem krumplit vágok bele, petrezselyemzöldet vágok hozzá, és az egészet főzöm, míg minden hozzávaló megpuhul.

2010. május 18.

Elmélkedés a nagymamám-féle tejes paszulyleves fölött



Aki ismer, az tudja rólam, hogy egyszerűen imádom a paraszti világot. Sajnos, ma már ilyenben nincs részem. De azt tudom, hogy az utána való, kitörölhetetlen vágyat gyermekkoromból hoztam magammal.

Annak idején, nagyszüleim egy kis faluban laktak, ami akkoriban nagyon csendes volt, földúttal, rajta fakerekű szekérrel, csak néha zötyögött el rajta egy-egy mélabús traktor, méltóságteljes pöfögéssel.
Mamáék háza egy életszagú udvaron állt, vele szemben tekerős kút, hideg és nagyon finom vízzel. Az udvaron gyümölcsfák, a szűrűn mindenféle baromfi. Egyszerűen imádtam ezt a közeget, sokszor gondolok vissza a fehérre festett, pitvaros házra, nagymamám kemencéjére, amelyben valami hihetetlen finom lángos sült kenyérsütéskor, amit fokhagymával és zsírral megkenve, koszos kézzel tömtünk magunkba, mi, az 5 lányunoka.



Mi, az 5lányunoka, és mamám. A legmagasabb vagyok én, mellettem Julika és Erika, előtte Ildikó, mellette Kati.

Akkor még nem zárták gyerekeiket lakat alá a szülők, ma már nem engedhetik ki az utcára játszani, a forgalom miatt. Az én időmben nem volt mitől félni, emlékszem, borsóérés idején, ha az udvaron megláttuk a tőből kitépett borsóval megrakott traktort, futva még utol értük, letéptünk egy-egy ölnyit belőle, és a zsákmánnyal boldogan tértünk vissza, jó sokáig elszemezgetve a drága kincsen. Voltunk is hozzá elegen az utcában, most nem számolom össze, de szerintem legalább 20 darab, kisebb-nagyobb kölök rohangászott az utcán, mezítláb, koszosan, a naptól barnán.

Nagymamám kis háza végében bújt meg a nyári konyha, egyetlen, apró ablakkal. Ma már elképzelni sem tudnánk ilyen kis ablakkal egy építményt. A hófehér falú kis konyhában, mindössze egy asztal állt székekkel, egy kisszék a vizesvödörnek, akkor még a kútról hordtuk vödörben a vizet, egy polcsor, amit mi telázsinak hívtunk, ebben kaptak helyet az edények, tetején meg a fűszerek, olaj, só, ecet… és persze a spór.
Istenem, milyen puritán szépség, milyen igénytelen teljes boldogság!

Nagyapám kádár volt, hordókat, kádakat kopácsolt egész nap. De sokszor néztem, ahogy görcsös ujjait kenegeti. Akkor még nem értettem mitől lettek olyan görcsösek. Azt sem, hogy bizonyára fájt neki. Sosem panaszkodott.



Csak András bácsinak szólították. Mindenkihez volt egy jó szava. Azt hiszem, a leg -élet-bölcsebb ember volt, akit ismertem.Háttérben látszik a nyári konyha fehér fala.


A nyári konyha előtt lugas, alatta a nyári asztal és székek, itt ettünk jó időben. Hát, ez az a rész, ahol remegni kezd bennem a lélek. Miközben étkeztünk, a nap átsütött a szőlőlevelek között, néha belepottyant egy-egy bogár a tányérunkba, de akkor nem kezdtünk el sikítozni ettől. Valahogy az élethez tartozott, és nem volt olyan undorító.

Nagymamám fejkendős, kötős néni volt. Azt hiszem, hogy őmiatta vagyok nagy híve a hagyományos parasztkonyhának, és mindennek, ami azokra az időkre emlékeztet. Nagyon sokszor ültem mellette, miközben főzőcskézett, még ma is orromban vannak az illatok, miközben tesz-vesz körülöttem. Ó fenséges tarhonya, nuku hús, és semmi flinc-flanc, mégis alig vártam, hogy elkészüljön!
Szóval ott gubbasztottam az asztal sarkán, és olvastam neki, mert imádta, ha felolvastam. Azok a kaportea illatú téli esték, amikor nagyapán kosarat font, a nagymamám pedig mellettem varrogatott, én meg olvastam, újságot, meséket, regényeket. Mamám kedvence a Szent Péter esernyője volt. Csak most tudatosodik: talán emiatt is választottam a Veronikát? Még a rádiót sem kapcsolták be, amikor otthon voltam. Tévéjük sosem volt. Nem is hiányzott nekik. Nekem sem.



Nagymamám és én. Legboldogabb gyermekéveim. Kislányom, Veronika, egyrészt róla, másrészt a bibliai Veronikáról kapta a nevét. Az Annát pedig azért, mert amikor gyermekre vágytam, megfogadtam, hogy ha Isten kislánnyal ajándékoz meg, az megkapja az ugyancsak bibliai nevet. Fiam neve Ádám.


Nagymamámnak „fridzsidere” sem volt. Disznóvágás után a húst felfüstölték, illetve egy egészen különös módon tartósították. A kemencében, hatalmas tepsikben, kb öklömnyi nagyságban kisütötték, aztán zsírosbödönbe sorakoztatták. Minden sor húsra egy sor fagyos zsírt kentek, majd újra hús következett. Nem volt szabad légbuboréknak maradnia, sem egyik húsrétegnek érintkezni a másikkal. Tökéletesen elállt. Amikor megbontották, gulyáslevest, pörköltet készítettek belőle, vagy éppenséggel felmelegítve, simán paradicsommal, nyers lecsóval fogyasztották. Hát igen.

Az imént említett füstölt húsból készül a szóban forgó paszulyleves. Annak idején, egy úgynevezett „kokastöke” paszulyt használtak, fogalmam sincs, ez ma létezik-e, én évek óta nem láttam. Ez, egy közepes, lapított szemű, világosbarna színű, enyhén görbült bab volt.

Mindezt muszáj volt leírnom, mert nagyon szerettem volna megértetni azokat az érzéseket, amelyek miatt annyira vágyakozom azután a paszulyleves után.



Fiatalon, a II Világháborúban. Nagyon sokat mesélt nekünk azokról az időkről.



És nem sokkal a halála előtt. Mindig azt mondogatta, mit kell úgy félni a haláltól? Amikor "jön, menni kell",nem kell azzal vacakolni. 82 éves volt, amikor Mikulás napján felment a padra, megnézni, hogy nem fújt-e be a hó valahol. Sokáig volt, mamám felmászott utána. Rosszul lett. Szélütés. Akkor éjjel meghalt.


Akkor lássuk, hogyan is készítette mamám a levest. Legfinomabb a már lecsupaszított füstölt sonkacsontból. Mamám ezen mindig hagyott egy kevés húst, hogy azért ne csak a csontot nyaljuk. Annak idején, kétféleképpen készülhetett paszulyleves, hússal, és hús nélkül. Ha egy családtag betoppant, miközben főtt, csak annyit kérdezett: - van-e szaga? Ha a válasz igen volt, az azt jelentette, hogy a levesben hús is van. Ha nem, akkor értelemszerűen csak szerény paszulyleves készült.
Szerencsére nem csak sonkát füstöltünk, így állából, fejéből, ritkán oldalasból is elkészítette a nagyi a levest.

Tehát, egy sonkacsont, vagy füstölt hús, lehetőleg házi. Tudom, hogy ez nem mindig elérhető, de a bolti meg sem közelíti az igazi ízét.

Előző este mamám beáztatta hideg vízbe a paszulyt, azt mondta, ez nem csak azért jó, mert puhul, hanem a víz megszívja, és nem fog puffasztani. Másnap, a paszulyfőző fazékban, hideg vízbe feltette a csontot, húst főni. A spór szélén, lassú tűznél hagyta főni, majd amikor a vize már teljesen elszíneződött leszűrte, és újra hideg vízbe téve feltette főni. Ekkor adta hozzá a paszulyt, egy hagymát kis darabokra vágva, és babérlevelet. Lefedve, nagyon lassan rotyogtatva főzte, nagyon sokáig. Sózni természetesen nem kell, a sonka maga sós.
Amikor minden megpuhult, kiszedte a húst, és egy tányérra téve, letakarva a spór szélére tette, hogy ne hűljön ki. A leveshez adta a kockára vágott krumplit. Ezzel is lassan főzte, majd amikor elkészült, egy kanálnyi liszttel elkevert tejföllel és tejjel behabarta.
Ennyi.

A sonkát a leves előtt, saját sütésű kenyérrel kínálta. Akármilyen furcsa is, egyikünk sem a húsos részek után kaptunk, mind tisztában voltunk vele, hogy a legfinomabb falatokat a csonthoz tapadva találjuk.
Ezután jött a leves, kenyérrel, és ecettel savanyítva.



Szerencsés vagyok, mert szüleim visszaköltöztek falura, és ma ők is füstölnek, tehát könnyedén hozzájutok a házi füstölthöz. De akárhogy igyekszem is, nem tudom előcsalogatni belőle gyermekkorom édes ízeit. Talán csak a szerető, gondoskodó kéz hiányzik belőle, talán csak az a baj, hogy már nem azok a régi hétfejű sárkányok szítják a tüzet, amelyek a meséskönyveimből előpattantak. Talán csak a nagyapám kopácsolása hiányzik…
Nem tudom. De én, amíg élek hálás gyermeki szívvel gondolok rájuk, és köszönöm nekik azt a sok-sok nyarat és szeretetet, emberséget, amivel útnak indítottak. Talán tudják ezt.
Nyugodjanak békében!

Sajt, ahogy anyukám csinálja



Ez az a finom sajt, vagy talán inkább túró, amit anyukám készít. Ő ma már nem méricskéli a hozzávalókat, csak úgy összedobálja, de annak idején ő is kanalazott, még emlékszem. Én még csak egyszer próbáltam efféle finomságot előállítani, amikor kifogytunk belőle, a fiam pedig követelni kezdte, de az a valami olyan kemény lett, hogy alig bírtam elvágni…

Tehát így készül: 1 liter tejhez, egy lapos kanálnyi só és egy kanálnyi ecet jár. A tejet tegyük fel a tűzre, amikor forr, adjuk hozzá a sót, majd az ecetet, aztán lassú tűznél hagyjuk, hogy összeérjen, összecsomósodjon. Ezután ruhán keresztül csorgassuk le, majd jó szorosan kössük el, majd akasszuk fel valahova, hogy csepegjen le.

Gondolom a csomók lassú főzésénél lehet a titok, azaz, hogy meddig hagyjuk a forró lében érlelődni a sajtot, leszűrés előtt. Szerintem én túl sokáig főztem, azért lett kemény.
Természetesen az egy liter tej csak a próbálkozáshoz elég, ha már mesterré válunk, kóstolónak is kevés lesz.

Azt hiszem, ez megint egy olyan étel, amit csak sokadszor készít el jól az ember, de mindenképp megéri kísérletezni, hiszen saját megítélésem szerint sokkal finomabb, mint akármelyik bolti sós sajt/túró.
Vidéken, ahol anyukám él, a legtöbben már valami tabletta segítségével készítik. Szegény anyukám is megpróbálkozott vele, állítólag úgy egyszerűbb. Nem jött be neki, egyöntetűen leszavaztuk. Pedig később még cselezett is, elénk tette, mint a sós-ecetes változatot. Azonnal lebukott… Azóta nem próbálkozik, belenyugodott a sorsába :-)
Most más tollával ékeskedtem… de gondoltam megírom, hátha érdekel valakit:-)

Kapros-túrós ravioli



(Amire anyukám azt mondaná, hogy derelye:-))

Szülém, hetente kb. 1,5 kg túróval kedveskedik nekünk, igazi falusi házi tejből. Ezzel a mennyiséggel néha elég nehéz megbirkózni. Fagyasztva is kerül a hűtőbe, sőt, túrógombóc formájában is lefagyva, de sokszor már így sem tudom, mihez használjam fel.
Most is ezzel a problémával szembesültem, úgyhogy kerestem valami ételt, ami túróval készül, és még nem unjuk. Gugliban olaszos-túrós párosítást kerestem, így találtam rá eme recept eredetijére.
Az eredeti túrós ravioli spenóttal készül, én nem ezt választottam. Találtam egy receptet kapros-túrós változatban, és mivel ezt a párosítást igen kedvelem, ezt készítettem el.
Nagyon egyszerű, de munkaigényes, türelmi játékosok előnyben. A végeredmény vegyes érzéseket keltett bennem. Én édes változatban készítettem, lurkók a sós túrót nem eszik. Az össz-ízhatás kellemes volt, a tejföl is passzol, mégis van egy kis bibi, amit meg sem tudok magyarázni, de bennem kétségeket hagyott. Hiányzik valami, valami…talán egy kis citromhéj a töltelékből… Nem tudom.
Aki tudja, árulja el! Kérem:-)

Legközelebb kipróbálom a húsosat…

Hozzávalók:
40 dkg liszt, 3 tojás, csipetnyi só, 30 dkg túró, 1 kisebb tojás, só, vagy cukor, zöldkapor, bár szerintem télen a szárított, vagy mélyhűtött sem hagyna szégyenben, tejföl.

A lisztből, az egész tojásokból a sóval és annyi langyos vízzel, hogy rugalmas tésztát kapjunk, rétestésztát gyúrunk. Nyújtsuk ki vékonyra, és vágjuk kockákra, vagy szaggassuk ki pogácsaszaggatóval. Ez utóbbi több macera, mert a kieső részeket újra gyúrni, újra nyújtani… Igaz, így szemre szebb.
A túrót törjük össze, adjuk hozzá a tojást, a cukrot/sót, és az apróra vágott kaprot. Azonnal töltsük meg vele a raviolikat (derelye),majd kettéhajtva egy villával nyomkodjuk le a széleit. Eredetileg tojásfehérjével be kellett volna kenni a széleket, de én ezt elmulasztottam. Így sem volt probléma, egy sem főtt szét. Talán a benne lévő tojás, vagy a határozott szélnyomkodás miatt…
Jó volna gyorsan dolgozni, mert a tészták átáznak… tapasztaltam. Lobogó, sós vízben főzzük ki a tésztát, majd leszűrve olvasztott vajjal locsoljuk meg, tejfölözve, kaporral megszórva forrón kínáljuk.
Finom, csak valami …

2010. május 17.

Hagyományos étvágyhozó bruschetta

Tökéletes ízbomba. Amikor azt olvastam róla a neten, hogy abbahagyhatatlan étel, mit mondjak, hittem is, nem is. Mivel igen egyszerű elkészíteni, és minden hozzávaló rendelkezésemre állt, gondoltam sokat nem veszíthetek...
A végeredmény valami egészen mennyei ízhatás lett, ami már csak azért is olyan hihetetlen, mert tulajdonképpen alig kell valami hozzá. És a netes bejegyzőnek igaza volt, a "szottyos" lé beissza magát a pirítósba, és ez, az első reakció ellenére sem egy gusztustalan történet, hanem valami ínycsiklandozó huncutság.

Senki ne vessen rám követ, de esküszöm, ha ezt az egyszerűséget jellemezni kéne, a legelső szó, ami eszembe jutna róla, az az erotikus lenne...
Ki kell próbálni, aki nem idegenkedik a paradicsom ízétől, tuti beveszi a repertoárjába.

Hozzávalók: 4 paradicsom, 1 nagy fej vöröshagyma, fokhagyma, petrezselyemlevél, ha van friss hagymaszár, bazsalikom, só, bors, olívaolaj, de a megszokott termék is tökéletes, kenyér.

A paradicsomokat mossuk meg, majd törölgessük szárazra, a hagymát vágjuk nagyon apróra, és az olajon futtassuk meg. Amikor üvegessé vált, adjuk hozzá a közben kis kockákra vágott paradicsomot, sózzuk és borsozzuk, majd kavargatva, fedő nélkül pirítsuk, míg kisebb darabokra nem törik, mártásszerűvé nem sül. Ekkor adjuk hozzá a kis darabokra vágott, tépett zöldfűszereket, a zöldhagymaszárat kivéve, forraljuk össze, majd vegyük le a tűzről.
A kenyérszeleteket pirítsuk meg, kenyérpirítóban, serpenyőben szárazon, vagy olajon, ki hogy szereti. Még melegen dörzsöljük be őket a fokhagymával, olajjal kenjük be – ez el is maradhat, és azonnal rakjuk meg a paradicsomos mártással, amelynek a leve a még meleg kenyérbe enyhén beivódik. Szórjuk meg apróra vágott zöldhagymaszárral, melegen kínáljuk. Ettől lesz nagyon ízletes ez az étvágyhozó, hagyományos olasz előétel.

Acquacotta – Paradicsom-paprika leves

Ezzel a levessel úgy voltam, hogy az akarat volt, hogy valami olaszos levest kell készíteni. Találtam többfélét, minestronét, ami ugye egy sima zöldségleves cukkinivel (aztat meg nem nagyon szeretem), aztán voltak tésztás, nagyon sűrű levesek, azokat megint hanyagolnám, a leves, az legyen lé, azaz lev-es. Sokáig szemeztem ezzel a paradicsomos-paprikás levessel, próbáltam elképzelni, milyen is lehet, de mivel nem ment, úgy döntöttem, elkészítem.
Végül is, egyszer élünk.
A végeredmény, egy selymes, könnyű, ízletes leves lett. Leginkább úgy mesélhetnék róla, hogy hasonlít egy bő lére eresztett lecsóhoz, rizs nélkül...
Két változatban készíthető, nekem a sajtos-tojásos keverék nélküli jött be jobban. A gyerekeknek a sajtos.
Az íze mindenképp meglepetés volt, egy teljesen új élmény, hadd engedtessék meg nekem, hogy mégis azt mondjam, hogy azzal együtt, hogy felvettem a menüre, a tárkonyos húsgombócot, és az erdélyi csorbát azért nem üti. De még így is élmezőnybe került, egyből a harmadik helyre!

Hozzávalók: 1kg paradicsom, télen 2-2,5 dl paradicsomlé, 2 nagyobb hagyma, 1 zöld és 1 piros paprika, 1 szál zeller, 4 tojás, 4 kanál kemény sajt, pirítós kenyér, só, bors, levészsiradék.

A hagymát vágjuk apró kockára, futtassuk meg a zsiradékon. Adjuk hozzá a kockára vágott, magházától megtisztított paprikát, kis ideig együtt dinszteljük. Ekkor kavarjuk hozzá a csíkokra vágott zellert, kavarjuk el, és adjuk hozzá a kis kockákra vágott paradicsomot is. Kavarjuk alaposan össze, majd a legkisebb láng fölött, lefedve hagyjuk együtt párolódni. Ekkor töltsük hozzá a vizet, sózzuk, borsozzuk és továbbra is lassú tűz fölött pároljuk, míg minden hozzávaló puhára fő.
Innentől kétféleképpen készíthető. Ebben az állapotában is nagyon ízletes, üdítő, de hozzáadhatjuk a tojásokat és a sajtot is. Ehhez, a tojásokat verjük fel alaposan, adjuk hozzá a sajtot, majd miután a levest már levettük a tűzről, azonnal kavarjuk bele a tojásos keveréket.
Pirítós kenyérrel kínáljuk.

Sonkás, tárkonyos krumplileves


Régóta készültem már elkészíteni ezt a levest, de valahogy a burgonyalevesek kimaradtak az életünkből, pedig a krumplit minden formájában igen szeretjük.
Ma végre eljött az ideje, és nem bántam meg. Gyorsan elkészül, a füstölt hústól izgalmas lesz az íze, de kedvenc tárkonyom sem ront ám az ízén.

Hozzávalók:
1 nagyobb hagyma, 15 dkg füstölt hús, 1 répa, 1 zeller, 1 petrezselyem, 4-5 krumpli, só, bors, zellerlevél, tárkony, 5 dkg szalonna, tejföl, 1 kanál liszt.

A szalonnát vágjuk nagyon apróra, majd tűzön süssük ki. Aki szereti, hagyja benne a pörcöt, én ettől eltekintettem. Adjuk hozzá a kis kockákra vágott a hagymát, majd a felaprított zöldségeket, végül a kis darabokra vágott húst.
Sózzuk, borsozzuk, adjuk bele a tárkonyt, a zellerzöldet, majd engedjük fel, körülbelül 1-5liter vízzel, és pároljuk, míg minden hozzávaló megpuhul.
A lisztet kavarjuk simára 1 dl tejföllel, adjuk a leveshez, és forraljuk össze. Tálaláskor további tejföllel gazdagítsuk.

Insalata caprese, erdélyiesen



Valami fenséges látványt nyújtott ez az olasz étvágyhozó, amint rátaláltam a neten. Azonnal beindultam. Az eredeti recept mozarellát kér, az pedig nálam nem állandó hűtővendég. Ellenben mindig van, anyukám fajta, igazi erdélyi sajt, amit mindannyian imádunk, bár eleddig még nem találtam rá a megfelelő körítésre, ami illik hozzá. Próbáltam már salátával, sonkával, de nem volt az igazi. Felhasználásra felvágottakhoz, vagy kevert salátákhoz adva fogyasztottuk.
Ezennel rátaláltam a megoldásra. Anyukám-féle sajt és paradicsom… Isteni. A gyerekek is odavannak érte, most két nap alatt elfogyott annyi mennyiségű sajt, mint máskor egy hétig…
Könnyű, finom és még laktató is. Jön a nyár, jól behűtött hozzávalókkal igazi frissítő étel.


Olaszos

Mostanában olaszosom van. Egy új ízvilág nyílt meg előttem. Az ember hajlamos azt hinni, hogy az itáliaiak, ahogy a filmekben halljuk „tésztaevők”, és slussz. Mi tagadás, úgy néz ki, hogy valóban ők értenek legjobban a különféle ”pastákhoz”, meg tésztaféléhez, ide értendő apizza is, de én egy egészen másik oldalukat fedeztem most fel, és ez nagyon tetszik nekem. Sokszor kérdezték már tőlem, hogy melyik nemzet konyhája áll hozzám közel, és eddig sosem tudtam erre határozott választ adni. Na, ez most megváltozott, ugyanis olasz-konyha rajongó lettem.
Könnyű, finom és fűszerekben gazdag ételeik vannak, gyorsan elkészülnek, változatosak.
Egyszóval, Viva Italia!

2010. május 11.

Somlói galuska




Hozzávalók a piskótához:
45 dkg liszt, 45 dkg cukor, 9 tojás, 9 kanál víz, 1,5 csomag sütőpor, 1 kanál kakaó, 10 dkg dió, 1 csomagvanília, 15 dkg mazsola, 1 dl rumaroma, 20 dkg pirított vagdalt dió, 5kanál baracklekvár, a díszítéshez tejszínhab.

Vanília krém: 3 tojás, 20 dkg cukor, 4 kanál liszt, 7,5 dl tej, 2 vaníliás cukor.

Szirup: 2,5 dl víz, 4kanál cukor, 1 citrom leve, 2 kanál rumaroma, 1 citrom leve.

A piskótához a tojásokat válasszuk szét. A fehérjét verjük kemény habbá, miközben kanalanként dolgozzuk bele a vizet, majd ha mindent hozzáadtuk, a cukrot is. Adjuk hozzá a tojások sárgáját, ezzel még verjük egy kicsit, majd egy széles fakanál segítségével kanalanként dolgozzuk bele a liszttel elkevert sütőport is. Ekkor a masszát osszuk három részre. Az elsőhöz adjunk egy csomag vaníliacukrot, a másodikhoz egy kanál kakaót, a harmadikhoz pedig a diót. Egyenként kikent, vagy sütőpapírral kibélelt tepsibe töltve süssük készre.
Közben a mazsolát áztassuk be az egy dl rumaromába.
A diót vágjuk kis darabokra, zsiradék hozzáadása nélkül egy serpenyőben erős lángon hirtelen pirítsuk meg.
Készítsük el a krémet. Ehhez a tojások sárgáját kavarjuk simára a cukorral és a vaníliacukorral, majd a tejjel fokozatosan engedjük fel, nehogy csomós legyen. Lassú tűzön kavargatva főzzük sűrűre. A tojások fehérjét verjük kemény habbá, kavarjuk a még meleg krémbe.

A sziruphoz a hozzávalókat kavarjuk el, főzzük fel, hagyjuk kihűlni.

A kihűlt vaníliás piskótát locsoljuk meg sziruppal, kenjük meg a krém felével, szórjuk meg kinyomkodott mazsola felével, a pörkölt dió felével, fedjük be a kakaós piskótával. Ezt a lapot is locsoljuk meg a sziruppal, kenjük meg a maradék krémmel, majd szórjuk meg mazsolával, illetve dióval. A tetejére kerül a diós piskóta, locsoljuk meg, kenjük meg a baracklekvárral, majd szitáljunk rá kakaót.
Egy üvegtálka aljára kanállal szaggassunk a tésztából, tetejére kemény tejszínhabot tegyünk, majd locsoljuk meg sziruppal.
Jól kihűtve az igazi.

A Góbé csárda receptje

Marhapörkölt túrós csuszával


Hozzávalók a pörkölthöz:
80 dkg borjúhús, 2 db hagyma, 2 zöldpaprika, 1 paradicsom, só, bors, olaj.
Hozzávalók a túrós csuszához: 50 dkg széles laska, 30 dkg tehéntúró, 20 dkg sóstúró, 20 dkg tejföl, 10 dkg finom szalonna.

A pörkölthöz a húst vágjuk kis darabokra, a hagymát, a paprikát kis kockákra, a paradicsomot szeleteljük fel. A hagymát az olajban dinszteljük meg, adjuk hozzá a húst, elkeverjük, szórjuk rá a pirospaprikát, majd tegyük bele a paradicsomot és a paprikát. Sózzuk és borsozzuk ízlés szerint, főzzük puhára.

A túrós csuszához a laskát sósvízben főzzük ki, mossuk le és csepegtessük. A túrókat villával törjük kis darabokra, majd keverjük el a laskával. A szalonnát vágjuk apró kockákra, süssük ki.
A tálalásnál egy tányérra szedjünk a túrós csuszából, szórjuk meg a szalonnapörccel, mellé halmozzunk a pörköltből, levével együtt.

A Góbé csárda receptje

Zetelaki salátaleves Magdika módra


Hozzávalók: 2 db saláta, 3 cikk fokhagyma, 3 tojás, fél liter tej, 4dkg szalonna, 1 kanál liszt, kevés olaj, a tálaláshoz tejföl.

A salátákat mossuk meg, tépjük darabokra, majd annyi sós vízben, hogy elfedje tegyük fel főni. A fokhagymát vágjuk vékony karikákra, tegyük a leveshez. A lisztből a tejjel kavarjunk habarást, ezt öntsük rá a puhára főtt salátára. Amíg felforr a tojásokat verjük fel, sóval, borssal ízesítsük, majd az olajban süssük meg rántottának. Amikor elkészült vágjuk kis kockákra. A szalonnát vágjuk nagyon apró kockákra, süssük ki, majd zsírjával együtt tegyük a levesbe. Adjuk hozzá a rántottakockákat is. Legvégül cettel ízlés szerint savanyítsuk.
Tejfölözve, fehér kenyérrel kínáljuk.

A Góbé csárda receptje

Leves-krém

2010. május 5.

Estike



Van úgy, hogy az ember csokis-csokira vágyik. Nálunk a tömör csoki nem annyira jön be, inkább a csokis sütikre szoktunk ráesni. Ilyenkor, hét közepén, amikor süteményezéshez nincs kedve az embernek, de nyaggatják a kölkök, jön jól az Estike, ami kb. fél óra alatt kész is van.

6 tojásból kavarjunk piskótát, ezt osszuk két részre. Az egyikbe jó fél maréknyi darabokra vágott dióbelet, és egy nagy kanál kakaót kavartam, a másikat pedig, miután a tepsibe belesimítottam megszórtam meggyel.
Amíg sül, egy csokis pudingból, 3 dl tejből, 6 kanál cukorból és 2 nagykanál lisztből sűrű krémet főztem, ezt hideg vízbe állítva kihűtöttem, majd elkavartam egy kocka puha vajjal.
Összeállítottam, majd tetejét kakaóporral megszórtam.
Testes sütemény, nem érdemes belőle sokat csinálni.
Akinek nem elég édes a krém, az porcukorral utána ízesíthet.