Gyerekkoromban ezt a sütit lagzikban is megsütötték, amikor az asszonyok kedden már elkezdték a tésztalapok sütését. Ma már nem jellemző a házi süti, mi több, ciki, ha valaki saját sütivel rukkol elő, rendelni sokkal trendibb. Nem szándékom megsérteni senkit, de ezek az újfajta sütik meg sem közelítik a jóasszonyok által sütögetett, házi tészták ízét. De hát ilyen világot élünk.
A Kati tészta, tapasztalatom szerint mindig mindenkinek bejön, még apukámnak is, aki pedig nem szereti a rumaromás ízeket. Bevallom, eleinte nagyon elégedetlen voltam vele, mert a tetejére kerülő tojáshab sosem sikerült, általában olyan kemény lett, mint a beton. Volt is, hogy jó időre elment a kedvem tőle, de szerencsére eléggé piszkálta a fantáziám ahhoz, hogy újrapróbálkozzak. Ma már omlós, roppanós felületű habcsókot készítek az omlós-zsíros tészta tetejére, amit csak fokoz a töltelék enyhén rumos íze.
Sokan amolyan paraszti tésztának tartják, én ünnepeken is szívesen elkészítem, és még sosem csalódtam benne, mi több, volt aki nagy örömmel vett belőle, mondván, hogy évek óta nem evett már ilyet.
Én mondom, kár, hogy hagyjuk ezeket a sütiket kiveszni.
Hozzávalók:
50 dkg liszt, 15 dkg zsír, 15 dkg cukor, 3 tojás sárgája, 1 sütőpor, fél dl tej.
A töltelékhez: 20 dkg vaj, ízlés szerint porcukor és rumaroma, kakaó.
A tetejére: 3 tojás fehérje, 20 dkg porcukor.
A lapokhoz a hozzávalókat gyúrjuk össze, majd osszuk három részre. Formáljunk kis cipókat, ezeket kevés liszttel megszórva, letakarva tegyük pihenni, kb. 20 percre. Ekkor újra gyúrjuk össze alaposan, majd nyújtsuk tepsihát nagyságúra, és süssük ki.
Vigyázzunk, hogy a teteje ne barnuljon meg, mert akkor kemény lesz a lap. Igaz, a vajtól megpuhul, de maga az állaga lesz sokkal puhább, ha nem égetjük el.
A két szebbik lapot tegyük félre, a harmadikat törjük össze és morzsoljuk el. Adjuk hozzá a vajat, a porcukrot, ízesítsük rumaromával és kakaóval, ahogy tetszik. Mixerrel kavarjuk habosra.
Halmozzuk rá az alsó lapra, kenjük el egyenletesen, majd óvatosan, hogy ne törjön el, nyomkodjuk rá a második lapot.
Egy edénybe, amelyikre rá tudunk illeszteni egy másikat, tegyünk vizet forrni. Amint felforrt, vegyük le a tűzről, a felső edénybe töltsük bele a tojások fehérjét, és kezdjük el mixerrel felverni. Közben, lassanként adagoljuk hozzá a porcukrot is. Én ma már nem mérem, de azt hiszem, nem teszek hozzá 20 dekányit. Akkor jó, amikor a mixer lapátjairól nem folyik vissza a hab, hanem szépen megtapad rajta. Azt hiszem, ezt tényleg csak gyakorlással lehet megtanulni.
De talán érdemes megpróbálkozni vele:-)
Az eredeti Kati tésztát hosszúkás rombusz alakúra illik vágni:-)
U.i. Ezúton is köszönöm Julika keresztanyámnak, hogy megtanította nekem ezt a sütit:-)
.JPG)
13 megjegyzés:
Nagyon finom süti és ez most nagyon nagyon guszta!!
Köszönöm:-)
Örülök,ha ismered, ezek szerint mégsem ment még ki a divatból! :-)
Én is szoktam sütni, imádjuk :)
Nálunk ez még mindig ünnepi sütemény. :) Épp néhány perce kérte a lányom, hogy a kis barátjának a kicsengetésére süssem meg a Katit. :)
Hát, ennek igazán örülök. Mifelénk keresztanyámon kívül másról nem tudok, hogy sütné, ezért gondoltam, hogy kihalóban van:-)
Helytálló a megérzésed, mert szerintem csak idő kérdése, és nálunk is ez lesz a trend. Legalábbis minden jel erre mutat... Például mig évekkel ezelőtt a lakodalmakban is csak házi készitésű torta volt, ma már az egyszerű születésnapi tortát is cukrászlaborban rendelik. Eltűnt a különféle mulatságok asztalairól az apperitifként felszolgált sós-, sajtos-, köménymagos rúd és a pászka, átvette a helyét a kereskedelemben kapható keksz.
Aliz, hát ez az. Mi több, nekem van olyan ismerősöm, aki nagyobb ünnepekre, karácsony, húsvét, is kész süteményt vásárol. tuti nálatok is lehet kapni, olyan kis fehér műanyag tálcában, 4-5 féle sütemény van benne. Azt mondja, nem fog tán kínlódni ennyiért, amikor minden hozzávalót meg kell vegyen, még a gáz, a munka... inkább megveszi, és kész. Én nem ítélhetek meg senkit, ha nekik ez így oké, akkor nekem végképp mindegy.
Ahogy mondod, a sós sütemények helyett meg simán megveszünk egy zacskó ropit, de láttam én már csipszet is feltálalva.
Azért van remény, így, hogy most volt egy kis alkalmam a blogok között szétnézni, sokan és szívesen ügyeskednek a konyhában.
És végül azt hiszem, minél kevesebben áldoznak időt és energiát a főzésre, annál inkább megbecsült lesz majd a házi koszt. Nem beszélve arról, hogy mennyivel egészségesebb:-)
És csak nézd meg sedith tortáit! Hát hol van egy cukrászdás-futószalagon készített torának ilyen varázsa? Biztos nem csak én vagyok így vele, de a még kevésbé sikerült tortában is benne van az a szeretet, amivel azt az elkészítője megcsinálta. Ettől olyan értékes. Mondom még a kevésbé sikerülté is, mert egy sedith féle torta meg már egy igazi remekmű, minden előképzés nélkül, egyszerűen csak azért, mert szívesen csinálja. Ez benne a varázs:-)
Csodás lett a sütiről a fénykép! Nekem régi nagy kedvencem ez a süti, anyu elég sokat sütötte, mert nagyon szerettük!
Én tényleg megkönnyebbültem, hogy ennyien ismerik. Ráadásul hétvégén lagzi volt, ahol irtó nagy meglepetésemre házi sütik készültek, és mind-mind azok az igazi, finomak: citromszelet, kókuszkocka, dunahullám, stb.
Nálunk is nagy kedvenc. Karácsonyra családi hagyomány, hogy a Kati ott kell legyen a tálcán. Ezenkívül amikor gyerekkori ízekre vágyok akkor is megsütöm. Sajnos iga, hogy egyre többen megveszik a bolti sütit, viszont örömmel tudósítlak benneteket, hogy ismerőseim között rengetegen vannak akik általatok vagyis ilyen ügyes gasztrobloggerek által lettek újra sütéslázba hozva. Ezért is jók a szép minőségi ételfotók! Itt akkor gratulálnák az Erdélyi Konyha minden csapattagjának és igérem, hogy továbbra is reklámozlak benneteket. Holnap egy női körön éppen a vendégfogadásról lesz a témám, tudjatok róla, hogy emlegetni foglak titeket és remélem hogy vásárlókat is szerzek. Szeretetteljes üdvözlettel,
Anna
A többiek nevében is nagyon köszönöm, jaj, de jó azt látni, hogy kedvelik, amit csinálunk:-)
Ó! Hát én meg azért szeretlek titeket, mert még őrzitek a hagyományos ízeket sokkal jobban, mint mi Magyarországon. Képzeld itt mi van akkor? Én mániákusan keresem az egyszerű, régi, nagyanyáinktól örökölt recepteket. Szeretem az egyszerű, paraszti konyhát.
Megjegyzés küldése