2010. október 14.

A Híres Szárhegyi Káposztavásár és Fesztivál, na meg a székely mellbevágás örmény módra

Egész nyáron irigykedve olvasgattam, amikor kolleganőim az EK csapatától lelkendezve meséltek a különféle helyszíneken megtartott fesztiválokról, versenyekről. Most végre eljutottam, amint írtam, épp Gyergyószárhegyre, a kedves kis településre, amiből most nem sokat láttam, de legalább készítettem egy fotót a ferences-rendi kolostorról, mert ez valahogy kimaradt tavaly…



Csodálatos hely

Úgy döntöttem, vonattal megyek, elég rég zötykölődtem már, és vonzott az a majd 8 óra, amíg semmit nem kellett csinálnom, csak ülni és bambulni. Igaz, erre Kolozsvártól esélyem se maradt, itt ugyanis csatlakozott hozzám Borsos Dalma, akivel mire az állomásból kiértünk, máris közös hangon csacsogtunk. Abba sem hagytuk Gyergyószentmiklósig, ahol Aliz várt ránk, mint azt telefonon előre jelezte, forró levessel.



Dalma kályha tetején lustuló cicát fotóz

Mit ne mondjak, mind a ketten fellelkesültünk a hír hallatán.
Kiderült, a leves nem más, mint amiről Nagyágon még csak hírből hallottam: a hagyományos örmény leves, a churutos leves székelyiesített változata. Ki ne szeretne új ízeket megismerni? Kíváncsian mertem a kanalam a levesbe, és nem nagyítok, ha azt mondom, hogy abban a pillanatban egy életre szóló élmény ért. Amikor arról hallottam, hogy egy-egy étel íze akkor bontakozik ki igazán, ha már lenyeltél belőle pár falatot, jókat vidultam az ízlelőbimbók szokatásán. Na persze… Aliz churutos levese azonban a szó szoros értelmében olyan hatással volt rám, mint egy lórúgás. Ezt az ízt, soha életemben nem kóstoltam, nem is sejtettem, hogy ilyen létezhet, agyamban az összes vészjelző azonnal jelezni kezdett! Egy erős, fűszeres levest képzeljen el, aki még sosem kóstolt churutos levest, valami nagyon idegen ízt, amit ha hosszas gondolkodás után be kellett volna azonosítanom, azt mondtam volna, hogy valamilyen savanyított tejesre emlékeztet. A meglepetéstől szólni sem tudtam, csak néztem, hol Alizra, hol Dalmára, hol meg a levesre.



Churutleves

Ismeritek azt az érzést, amikor valami annyira különleges, hogy feltétlenül utána kell járni? A második kanál már nem volt ilyen erős, kisebbet ütött, a harmadikat pedig már élveztem! A későbbiekben elmondhatom, a churutos leves egy olyan étel, amit mindenkinek ki kellene próbálnia, aki szereti a meglepő ízeket. Semmi, általam ismert ételhez sem hasonlító, melegítő étel, a hiriptől (vargánya) pedig utánozhatatlan ízt kap. Aliz hirtelen elsorolta, hogyan is készül. Az alap egy lebbencstészta leves, amihez gombát adunk, belereszelünk két churutot, végül tejfölözve kínáljuk. Akit érdekel, a churut készítéséről itt találtam ismertetőt. Churutot haza is hoztam, Gyergyószentmiklósi piacon 2, 50 baniért lehet venni ezt a zöld, kúpra hasonlító fűszert, egy adag leveshez pedig két adag szükségeltetik.



Churut

Mint megtudtam, az eredeti örmény recept ünnepi fogás – meg is állapítottuk, hogy érthető! Ehhez vékony tésztát kell nyújtani, kb. 2x2 cm-esre vágni, és mindegyikbe ici-pici, kétszer darált, ízesített húst „halmozni”, majd félbe hajtani, és újra félbe, hogy olyan legyen, mint egy kis batyu. Ezt főzik az örmények a churutlevesbe. Finom lehet…

Aznap este káposztát savanyítottunk, amiről kiderült, hogy a levél az lapi, és a savanyítás sem savanyítás, csak puhítás. Na meg, hogy csak énfelém dagad a rizs, Székelyföldön deged, ott csak a végtag dagad…
Másnap aztán megjött Zsuzsiga, akinek gyönyörű szép nevű Boróka kislánya még a mami pocakjában rugdos. Befutott Edó, aki finom ischler hozott, Jutka és az ő párja Tamás csokis-mákos sütivel, valamint Ottis, aki valamilyen kencét hozott, amiből már nem jutott időm enni. Kicsit később megjött a Corvin kiadó tulajdonosa Varga Károly és barátja, Bubu, akiből egész nap ki se fogyott a hülyeség.
Edókának közben meggyűlt a baja egy keményfejű töklámpással, a szó szoros értelmében, majd beletört még a bicskája is… De Edó nyert!



A megcsombolygatott (gyengébbek kedvéért bögyörészett – na jó, töltött) káposztával aztán elindultunk Szárhegyre. Sajnos elég hűvös volt, később az eső is megeredt. Itt kétféle káposztát főztünk, Aliz böjtös változatát, négyféle gombából! és Ottis oroszhegyi, málés töltött káposztáját. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, mind a kettő nagyon finom volt!

Közben a versenyen részt vevő csapatok is készülődtek a káposztás ételekkel, a kis téren pedig különféle rendezvények kerültek megrendezésre. Az egyiknek, bár nem tudom a nevét, de férfiemberek kisszekeret húztak maguk után, benne szurkoló fiatelemberrel, és igen hevesen rikoltoztak:-)



Aztán volt foglalkozás gyerekek részére, például töklámpás készítés. Bemutatták, hogyan kell káposztát „sózni” savanyítani szárhegyi módra de a vendégségbe érkezett hajdúhadháziak is megosztották hagyományaikat ezzel kapcsolatban, amikor elárulták, hogyan kell csombor és kapor nélkül savanyítani.

Később káposztás-motoros bemutatóra került sor, sajnos ekkor már esett, és elég hideg volt. A művelődési házban gyógy-és fűszernövényekről követhették figyelemmel Macalik Ernő előadását az érdeklődők, a vásártéren pedig lakodalmas talpalávalót húzott a Tisza Duó.



Székelyföldi szép kislányok, Gyergyószárhegyről

Végül elkészültek az ételek, és kijelenthetem, nagy élmény volt a zsűrivel végig kóstolni a versenyben résztvevő finomságokat, annál is inkább, mert igencsak szeretek mindent, ami káposztás.
Először a Komaasszonyokhoz mentünk, akik töltött káposztát készítettek, mint tőlük megtudtam, csombort a töltelékhez is adtak. Ők, a Hagyományőrző díjat kapták meg. A második étel székelykáposzta volt, amit pár nagyon lelkes férfiember, a Drinkerek főzött meg. Az ő díjuk tiszteletdíj lett.



A Drinkerek

A Hojvási csapat egyszerűen lehengerlőt alkotott, a zsűri, majd teljes létszámmal szavazott nekik első helyet. Tőlük megtudtam, hogy csomborral, kaporral készítették el a fenséges ételt, csülökkel. Nem bírom megállni, és megírom. Volt nekem valami, amit talán nem volna rossz megfontolnia ennek a nagyszerű kis csapatnak. Annak, aki olyan töltött káposztát tud főzni, hogy az valósággal elolvad a szájban; aki nagyon találóan szőlőlevélen tálalja azt; aki főzés közben paradicsomszeleteket halmoz a fövő káposztára; nos, annak kár ketchuppal díszítgetni a tökéletest!



A Hojvásiak

A Hojvásiak után a hajdúhadháziakhoz értünk, akik kedvenc káposztás ételemet, a toroskáposztát főzték meg, kétféleképpen, paprikásan, és anélkül, hajdúhadházi móra savanyított káposztából. Elfogulatlanul mondom, nagyon finom volt, mindkét változat. A hajdúhadháziakkal kapcsolatban megjegyezném a szívélyességet, ami csak úgy áradt belőlük. Kellemes hangulat várt bennünket náluk. Ritkán iszom, de itt egy idős bácsi olyan kedvesen kínált fehér borral, és bizonygatta, hogy meglátom csak milyen finom bort is hoztak magukkal, hogy elfogadtam tőle az italt. Igaza volt, tényleg nagyon jól esett, és, bár nem értek a borokhoz, de nagyon aromás és illatos volt.
Rögtön mellettük főzött Tihi és Csabika, akikről csakis elismerően tudok beszélni. Két fiatal ifjú, aki kiállt, és hidegben, esőben főzött, méghozzá egy igen különleges ízű bográcsost, fokhagymás, babos, káposztát, hússal. Másodszor ért meglepetés két nap alatt. A fokhagyma, a bab és a káposzta olyan különleges ízzé kovácsolódott össze, ami egészen új volt számomra. A fiatal fiúk a zsűritől különdíjat kaptak. Én őszintén remélem, hogy ez meghozza a kedvüket, és sokszor járnak még főzni. Ha szabad, én mindenképp bíztatnám őket erre!
A tűzoltók csapatához érve már igen megfázott a zsűri. Én is, így a tűz mellé vonulva nem hallottam az étel nevét, ami leginkább egy pörköltös, káposztás ételhez hasonlított. Ők tiszteletdíjban részesültek.
Végül, nótaszóval vártak minket a parajdiak, szép, népviseletbe öltözött lánykáival, asszonyaival. Nem volt nehéz dalra fakasztani a zsűri azon tagjait, akik ismerték a zengést. A parajdiak szép, jellegzetes korondi tányérokon kínálták a töltött káposztát, a hozzá illő káposztásfazékban. Na, ja, nekik könnyű! :-) Ők harmadik díjjal térhettek haza.



Parajdi népviseletben

Este értünk haza, az én vonatom fél 10-kor indult, bár Aliz felajánlotta, hogy jöjjünk reggel, mi Dalmával felszedelőzködtünk, és elindultunk haza. Kolozsvárig nem is volt baj, Dalma csacsogása mellett képtelenség elálmosodni. Miután ő leszállt, egy ideig még kitartottam, aztán egyszer csak arra ébredtem, hogy kiesik a kezemből a golyóstoll, amivel addig keresztrejtvényeztem… De hogy mikor aludtam el???
Mint kiderült, szerencse, hogy hazajöttem, kislányom reggel már lázasan ébredt.

Így utólag, köszönöm a lehetőséget Varga Karcsinak, az Erdélyi Konyhának, Aliznak a szíves vendéglátást (látod, Aliz, már tudom, hogy a székelyek csak utólag köszönik meg! :-).), a jó maréknyi szárított vargányát, kincsként fogom őrizni, a fokföldi ibolyát, a krumplis kenyeret, amit anyukámnak küldött kóstolóra, és az almát, ami igen jól jött, mikor igen elálmosodtam. Örültem, hogy újralát hattam a lányokat az EK-tól, és remélem, ha egy kis téli szünet után is, de azért még sokszor találkozunk majd!

Végül néhány pillanfelvétel



Dalma és a lapik



Aliz "megpuhítja" a káposztákat



Zsuzsika és Boróka:-)




Aliz nagy "kisleánya"



Edó és egy érdeklődő



Aliz és Bubu egyezkednek valamin



Ottis :-)



Jutka és Tamás, a tüzet Bubu csiholja

2010. október 13.

2010. október 8.

Edóka remek lapszemléje!



Alábbiakban Edóka októberi lapszemléje:-)

Októberi Erdélyi Konyha - már kapható!

Ráadásul plusz 8 oldallal megspékelve, ugyanis több rendezvényen is részt vettünk mostanában.
Szerintem izgalmas, tartalmas lapszám, lássuk mit is tartalmaz pontosan.

A lapszám az ősz jegyében íródott, s legelsőként S.Edith vezércikke bizonyítja, hogy milyen jó is emlékezni gyerekkorunkra, amikor a tv meg számítógép helyett inkább a mezőn vagy a könyvek mellett tötltöttük időnk nagy részét, sokkal hasznosabbá téve magunkat. Hogyan kapcsolódik ez a betakarításhoz? Kiderül a cikkből.

Aztán következik Hajnalka ajánlata káposztás ételekre, hiszen a káposztának most nagy szezonja van.Isteni finomságokat ajánl, nagyon ötletesen.

Jutka lehetőségeket kínál csirkés finomságokra, hiszen annak idején a csirkék éppen őszre érték el a kívánt súlyt, amikor érdemes volt levágni. Fennséges csirkés fogások egyszerűen, nagyszerűen.

Jómagam is őszre hangolódtam s tippeket adtam a tisztelt nagyérdeműnek, hogyan készítsünk szezongyümölcsökből különféle finomságokat.

S.Edith hasznos tanácsokkal lát el a befőzés rovatban, savanyúságtól kezdve zöldfűszerekig, hogyan tároljuk, raktározzuk télire. Egyszerű és egészséges.

Alíz exkluzív interjút készített Csíki Sándor budapesti gasztronómussal, aki megálmodta a Nemzeti Gulyásnapot. Érdemes elolvasni!

Otti rengeteg finomabbnál finomabb variációt mutat be melegszendvicsre, amit bármikor elkészíthetünk rövid idő alatt, akár kevés alapanyagból is ízletesen.

Zsuzsika ismét remek ötleteket ad vegetáriánusoknak, de nem csak..

A holland konyha remekeit G.Edith tárja fel az olvasóknak, igazán nagyon különleges, ínycsiklandó fogások, amiket mi magunk is elkészthetünk, nemcsak a hollandok.

Az Erdélyi konyha 8 oldalas mellékletében beszámolókat olvashatunk a II.Udvarhelyi Gyümölcsfesztiválról, illetve a XVI. Nemzetközi Töltöttkáposzta-fesztiválról, rengeteg képpel, de a hústalan töltött káposzta receptjét -a híres böjtös káposzta - is megismerheti ezúttal az olvasó.

Káposztás puliszka, káposztás laska, az örök és megúnhatatlan klasszikusok nagymama konyhájából - Hajnalka írásával.

S.Edith Dobos Irma dadanénit kérte fel, hogy egy egyszerű és finom ebédet ajánljon az olvasóknak.

Kiss-Budai Tibor, a kolzsvári Spritz Café tulajdonosa új rekordot állított fel a Nemzetközi Szabadtéri Főzőversenyen csirkés ételével. Hogy miért lett világrekord, elolvashatjuk a Tibi ínyencségei rovatban.

Újabb cukrászköltemény lát napvilágot: konyhaparfümös szilvásgombóc-kavalkád, sok -sok fotóval.

Habár a zseni sosem kóstolta, a Mozart golyót mégis róla nevezték el - olvashatjuk Padureanu Gabriella gasztroanekdota rovatában, ráadásnak egy isteni ropogós málnás torta receptjét is megosztja az olvasóval.

A pszichowellness rovatban Bányai Gyöngyi magyarországi kolléganőnk és S.Edith őszi karcsúsító variációkat mutatnak be, hogy ne a bőrünk alá gyűjtögessünk.

Babszemanyu a kisbabák önálló étkeztetéséhez ad hasznos tippeket.

A Tini-konyhából megtudhatjuk Dubován Viktor aradi tanuló ajánlását, amit tinik is el tudnak készíteni.

A sajtlexikonban S.Edith ezúttal hazai sajtokról ír, nagyon hasznos információkat.

Na és persze most sem marad el havi keresztrejtvényünk, rengeteg nyereménnyel!

Új, őszi lapszámunk kapható a Corvin kiadó terjesztőinél, illetve megrendelhető a difo@corvinkiado.ro címen.

2010. október 6.

IV. Híres Szárhegyi Káposztavásár és Fesztivál - 2010. 10. 09



A Lázár-kastély nagyhírű pártos-csipkézett fala. Na meg a kis- (sicc!)- fiam:-)

Amikor tavaly édesanyámmal és a két csibével hároméves parajdi gyógyüdülésünk utolsó évét tervezgettem, mindenképp tervbe vetten a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt, mely, amellett, hogy nagyszerű építészeti remekmű, a történelem iránt erősen érdeklődő fiam fantáziáját is megmozgatta. Csak láttátok volna, mikor beléptünk a lovagterembe! :-)

Nos, egy forró vasárnap reggel elindultunk kirándulni. Időközben vettem egy székelyföldi útikönyvet, amelyben régiók szerint csoportosították a látnivalókat, jellegzetességeket. Ebben azt írta, hogy Gyergyó nyáron is hideg, s hogy az ottaniak Kis-Szibériának is nevezik. Mondom enyéimnek, pakoljunk vastagabb holmit, mire kitört a jókedv, és egész úton azzal cikiztek, hogy mi lesz, ha befagy az ablakom, és nincs nálam téli ablakmosó… Bezzeg örültek, amikor odaértünk! A parajdihoz képest jóval hűvösebb volt, és olyan szél fújt, amilyet én csak a Dallasban láttam, ahol különben állítólag mindig fúj.

A lényeg, hogy dél körül értünk oda. Az utcán összesen vagy 3 embert láttunk. Vasárnap volt. A település hangulata azonnal rabul ejtett bennünket. Anyukámmal megállapítottuk, hogy ilyen csendes vasárnapi hangulatot évek óta nem éltünk át. Valamikor, mikor még drága nagyszüleim éltek, ilyenek voltak a vasárnapok, náluk még megpihentünk.

Elindultunk a kastélyhoz, ami igazán lenyűgöző. A gyerekek jól elfoglalták magukat, múzeum, kiállítás és lovagterem is várt bennünket. A fiamat magával ragadta a hely szelleme, nagyon élveztem, ahogy gyermeki lelkecskéjében láttam, ahogyan próbálja megeleveníteni a termet, a hajdani előkelőségekkel.



Kis megkésett lovagom:-)


Kicsi lányom sem panaszkodhatott, a helyi állatvilágot bemutató kiállításról alig bírtam kirángatni. Mind a hárman belefáradtunk mire végre hajlandó volt kijönni. Hiába, valami állatvédő lesz ez a gyerek… Közben anyukám- aki mindig, mindenhol azonnal keres magának beszélgetőtársakat, egy kedves fiatal házaspártól megtudta, hogy a kastély per alatt van, az állam nem akarta visszaadni jogos tulajdonosának. Vajon van-e már valamilyen fejlemény azóta?



Imádja a lovakat:-)

Engem személy szerint, aki nagyon szeretem a házakat, lakható tereket, a kastély belseje, a tulajdonképpeni lakott szobák vettek le a lábamról. Azért mégis csak, itt valamikor nagy emberek éltek…

Felmentünk a toronyba, ahol akkora huzat volt, hogy majd levitt. Sajnos innen a szó szoros értelmében le kellett menekülnünk. A kastélylátogatás után azt hittük, jobb nem lehet. Tévedtünk. A ferences-kolostor és környéke olyan hatással volt ránk, amit másképp nem lehet szavakba önteni, mint egy spirituális élmény. A templom, a temető, a közvetlen környéke, egyszerűen lehengerlő. Az ember úgy érzi, hogy semmi rossz nem érheti, feltöltődik, erőt nyer. Ahogy sétáltunk, és nézegettük a bizony régi sírokat is, egyre kevésbé értettem, miért is olyan lelketlen a világ, mikor annyi szépség van benne.



A ferences-rendi templom előtt

Az ember életében sok helyen megfordul. Vannak helyek, ahova sosem akarunk visszamenni, és vannak olyanok is, amelyek itt maradnak bennünk. Ilyen hely lett számomra és édesanyám számára is Gyergyószárhegy.
Amikor tavaly egy fél napot töltöttünk ott, tényleg fájó szívvel jöttünk el. Ki gondolta volna, hogy épp a fél évvel később startoló Erdélyi Konyha főszerkesztőnőjének a szülőfalujában jártunk? Azt meg legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy még másfél év sem telik el, és visszatérek a Híres Szárhegyi Káposztavásár és Fesztiválra, ráadásul az a megtiszteltetés ér, hogy Irénke néni mellett részt vehetek a zsűriben! :-)

Mindig hittem a sorsban, és abban, hogy vannak dolgok – úgy néz ki helyek is – amelyeknek meg kell történniük az életünkben.



A híres felirat a bejáratnál, valószínűleg a munkálatok befejezésének időpontja

Nagy reményekkel készülök az október 9.-i eseményre. Egyrészt, mert imádom Székelyföldet. De hát, hogy ne szeretném, amikor olyan gyönyörű szavakat használnak, mint a „csombolygatás”, amit a napokban tanultam Aliztól:-) Jelentése: megtölteni a káposztát. Ugyanezt jelenti a „bögyörészés” is:-)
Másrészt, magát Gyergyószárhegyet szeretem - tudom, hogy furcsa ilyet mondani úgy, hogy csak egyszer volt ott az ember. Van még néhány ilyen hely az életemben, például a csíksomlyói templom.
Harmadrészt, valószínűleg nagy kulináris élményben lesz részem, hiszen – gondolom sokféle – finom töltött káposztát kóstolhatok meg. Amúgy Parajdról is haza „loptam” néhány praktikát, amit a Csűr fogadó kedves házinénije, Magdi néni árult el nekem, például, hogy a töltött káposztába csombort is illik tenni. Ugyancsak innen hoztam magammal a tárkony-imádatomat. Vessetek meg érte, de én addig sosem használtam tárkonyt. Édesanyám például ezzel „csábítja” apukámat krumplileves evésre, aki amúgy nem igazán van oda a krumplis ételekért.
Negyedszer, sok kedves emberrel találkozok, akiket ismerek már az Erdélyi Konyha lányai közül, Aliz, Edóka, Judit és Ottis , és olyanokkal is, akikkel még nem találkoztam, Zsuzsika, Réka, ha jól tudom Gál Edit is ott lesz, na meg Borsos Dalma. Sütő Edit sajnos nem tud eljönni:(
Ennek ellenére, van még egy ötödik érvem is, mégpedig az igazán hívogató program. Nagyon, nagyon sajnálom, hogy csibéket végül mégsem merem magammal hozni, (az időjárás előrejelzések esős időt jósolnak), pedig még édesanyám is első szóra benne volt egy gyergyói hétvégében… Sajnálom, és tudom, hogy hiányozni fognak nekem, mert tudom, hogy mindannyian vágynak.

Íme a program:

IV. Híres Szárhegyi Káposztavásár és Fesztivál
2010. október 9.

Műsorajánlat:

10,00 óra – Gyülekező a vásártéren, káposztavásár megnyitása
10,30 óra – Lovas felvonulás a káposztáskertig
12,00 óra – Népi gyerekjátékok – vásártér
14,00 óra – Káposztafőző-verseny kezdete – vásártér
Tisza Duó előadása – vásártéri színpad
Töklámpáskészítés – vásártér
15,00 óra – Macalik Ernő szakelőadása – művelődési ház
16,00 óra – „Káposztás-motoros” bemutató – jégkorongpálya
17,00 óra – Káposztasavanyítás hajdúhadházi illetve szárhegyi módra – vásártér
18,00 óra – N.A.R.A.N.CS. Együttes koncertje – vásártéri színpad
21,00 óra – Káposztabál, zenél Gál Imre és zenekara, énekel Kolcsár Endre - műv.ház

Ugye, hogy ígéretes? :-)

A szervezők, akiknél érdeklődni lehet:
Gáll Kinga – elnök, kulturális referens, „Torzsások” Turisztikai Egyesülete Tel: 00-40-740-439182

Danguly Ervin – Gyergyószárhegy Önkormányzata. Tel:00-40-728-319276



Végül egy kis ízelítő: Aliz tavalyi szárhegyi csombolygatása:-)(Kép Aliz honlapjáról:-)

Ezek után csoda, hogy így várom? :-)

2010. október 2.

Tejben pácolt csirkecombi




Egyik este a vacsoracsatában Csapó Gábor azt mondta, hogy ő minden formában szereti a csirkehúst, „tejben áztatva” is. Ez lehet, hogy mindenki másnak megunt pácolási forma, rám az abszolút újdonság erejével hatott. Másnap kivettem hat darab combit, kiolvadás után pedig elkészítettem neki a páclét, á lá szabadon. Került bele egy kis tárkonyos fűszerolaj, mustár, só, bors, és tej, hogy ellepje. A hűtőben egész nap pihent, majd este grillen megsütöttem, előtte borssal egy kicsit még megszórtam. Nekem nagyon bejött… teljesen új íz, omlós husi. Mellé krumplipürét és kapros savanyú uborka salátát készítettem. Fincsi.

Pizzatekercs



Gyerekseregnek készült. Egy kicsit mindig izgulok, mikor gyerekek jönnek hozzánk, mert ők kíméletlenül őszinték. A pizzatekercs szerencsére mindig bejön… Egyszer váratlanul leptek el bennünket, hirtelen nem tudtam mit kitalálni, összeütöttem egy jó kis bruschettát. Hááát, nagyon megijedtem, amikor csak fél szemmel mertek ránézni. Végül az utolsó szemig megették, csak a végén vallották be, hogy az íze sokkal finomabb, mint a kinézete...még a kenyeret is megfokhagymázhattam nekik, ami nagy kegy ám… :-)

Hozzávalók a pizzatekercshez:

60 dkg liszt, kb. 4 dl tej, ebből, 4 dkg élesztő, só, ketchup, mustár, ha van kevés daráltpaprika, szalámi, bacon, reszelt sajt.

A lisztből, a tejből és az élesztőből rendes kelt tésztát gyúrunk, majd nyújtsuk vékonyabbra. A ketchupot a mustárt és a darált paprikát keverjük el, ízesítsük, ha szükséges, és kenjük meg vele a tésztát. A szalámit és a szalonnát vágjuk kis kockákra – aki jobban szereti, a szalonnát előre ki is piríthatja. Szórjuk rá a tésztára. Hosszában vágjuk három részre, tekerjük fel, majd vágjuk kétujjnyi szeletekre. Tetejüket szórjuk meg bőven reszelt sajttal, majd az oldalukat tojással megkenve süssük készre.

Csokis-túrós fonat



Volt egy kis finetti, és egy kis túró, a gyerekek meg édességért nyarvogtak. Nem egészen voltam biztos benne, hogy jól sül el, ha a kettőt összepasszintom, de finom lett, gyorsan elfogyott.

Hozzávalók:
40 dkg réteslap, körülbelül 10-15 dkg finetti, mogyorókrém, körülbelül 15-20 dkg túró, cukor, citromhéj.

Azért írok „körülbelül” adagokat, mert egyiket sem mértem le… a kiolvasztott réteslapot kissé elnyújtottam, négybe vágtam, kettőt-kettőt megkentem mogyorókrémmel illetve túróval, majd a két hengert összecsavartam. Lekentem tojással, és megsütöttem.

Boszorkánypogácsa



Őszinte leszek, engem nem, nyűgözött le, nem hiszem, hogy újra megsütném… Túl nehéz, testes a tésztája.

Hozzávalók: 45 dkg liszt, 25 dkg lágy, vagy vaj, 15 dkg porcukor, 10 dkg dió, 4 tojássárgája, 1 tojásfehérje, 1 citrom, 10 dkg baracklekvár.

A lágy margarint kavarjuk krémesre a porcukorral, adjuk hozzá a citrom lereszelt héját és kicsavart levét, majd egyenként dolgozzuk hozzá a négy tojás sárgáját. Lassanként adagoljuk hozzá a lisztet, ha esetleg úgy érezzük, hogy a tészta túl lágy, még adjunk hozzá egy keveset. A lényeg, hogy egy könnyen kezelhető, jól formázható masszát kapjunk, amiből formáljunk kis labdacsokat. Forgassuk bele őket a kissé felvert tojás fehérjébe, majd a durvábbra darált dióba. Tepsire rakva, mindegyik közepére az ujjunkkal nyomjuk egy lyukat, majd 15-20 perc alatt süssük készre, nem túl forró sütőben. Amikor világos színűre sültek, kész. Még forrón rakjunk a közepükbe finom barack-vagy ízlés szerint más lekvárt.
Érdemes egy nappal előbb elkészíteni, így porhanyós lesz.