Libagond

Gyerekeimmel kisebb kirándulásra indultunk egyik vasárnap délután, Érsemjénben, gyerekkorom édes kis falujában. Egészen leesett az állam, hogy milyen szép is az a része, ami a kertünk végében húzódik, én mégsem jártam arra sosem.
Igaz, gyerekkoromban még elhanyagolt volt a folyó és a környéke, de most nagyszerű kis hely. Mindenféle állatot láttunk, még piros szitakötőt is, amit még csak nem is feltételeztem, hogy létezik...

Az alábbi képeket ekkor készítettem, igaz, én azt hittem, hogy vadludak... szüleim jót vidultak:-)
A képek azért szépek, örömmel osztom meg:-)



-Drágám, azt hiszem, megint eltévedtünk!



-Szívem te mindig túl sokat aggódsz…



– Nézd csak meg, erre sincs senki…



… és a bokrok mögött sem látok mozgást!



– Még szerencse, hogy egymást nem veszítettük el!