2010. november 29.

Adventi kalendárium újra



Nagyon örülök, hogy másoknak is tetszett a kalendárium, és elkérték az elkészítésének módját – ami nagyon-nagyon egyszerű.

Szükséges hozzá 24 db gyufásdoboz, elméletileg 24 db apró édesség, gyakorlatilag számolni kell a csemeték könyörgő tekintetével is:-), ragasztó, valamint vékony kartonpapír. A továbbiakat bárki szíve szerint eldöntheti. Én szalvétatechnika mellett döntöttem, két okból is: egyrészt olcsó és mutatós, másrészt Veronika most tanulgatja. Ehhez szalvétaragasztót, aranyszínű hobbifestéket használtam, és természetesen alkalmi szalvétát.



Ingyen reklám...:-)

A gyufásdobozokat kiürítjük, a gyufaszálakat eltároljuk, jó lesz az még valamire!
A dobozkákat egyenként összeragasztjuk a képen látható módon, azaz 3x4-es sorban. Ezután ahhoz az oldalához, amely egyenesebbre sikeredett, ráragasztjuk a lehetőleg méretre vágott - én egy kicsit elszabtam – kartonpapírt. Közben vigyázzunk, hogy a kis fiókok hátulját ne ragasszuk hozzá, mert nem lehet majd kihúzni. Amikor minden megszáradt, két ilyen 12-12 darabos részt is ragasszunk össze, úgy, hogy az egyiken elől, a másikon hátul legyen a kartonpapír.



Az oldalakra, és a tetejére is ragasszunk egy-egy kartoncsíkot. Hagyjuk jól megszáradni. Ideális, ha mindig csak egy kartont ragasztunk fel, és ráfordítjuk a kis dobozkát, hogy akarton ne váljon el tőle. Ha mindezzel megvagyunk, már csak díszíteni kell, a fiókokat befesteni, a szalvétákat felragasztani.

Aki nem ismeri a szalvétatechnika alapjait se keseredjen el, igazándiból nekem is ez volt a próbamunkám, azóta már készítettem egy bonbondoboz képet, majd fölrakom ide később:-)
A lényege az, hogy a nekünk tetsző alakot vágjuk ki, a helyét kenjük be ragasztóval, óvatosan illesszük rá a szalvétát, és lehetőleg úgy simítsuk el, hogy ne maradjon ráncos. Én ehhez egy mosogatószivacsot használtam.

Amikor ez is megszáradt, a fedetlen részeket is befestettem, majd különféle dolgokat ragasztottam rá.

Első körben arra gondoltam, hogy a fiókokra a leányka már megunt, nagy szemű gyöngyeiből rakok kihúzót, de valamiért nem ragadtak meg, illetve, amelyik mégis, az első próbálkozásra engedett az erőszaknak, és levált.

A napok számozása után megtöltöttem a fiókokat, a finomságokkal … volt, amit egy kicsit meg kellett nyomkodni…. Az alsó sorba azért raktam nagyobb méretű gyufásdobozt, mert semmiképp sem akartam kihagyni a fiam kedvenc csokiját, amit így is kicsomagolva tudtam csak becsömöszölni.



Lesz tábortűzhöz való! :-)

Remélem tudtam segíteni:-) Ha valaki elkészíti, kérem szépen, mutassa meg nekem, az övé hogyan sikerült:-) Előre is köszönöm, jó munkát és nagyszerű szórakozást kívánok hozzá!

2010. november 26.

Adventi naptár


Na, majdnem elfelejtettem:-)
Ezek az adventi kalendáriumok ugyan nem saját használatra készültek, de mi készítettük, ajándékba visszük, telerakva finomságokkal. Őszintén remélem, hogy tetszeni fog. Minden esetre, hangulatosabbak, mint a boltban kapható, lapított tégla kalendáriumok:-)
Készült sok gyufásdoboz (mivel későn jutott eszembe, most van egy zacskónyi ömlesztett gyufaszálam), szalvétatechnika, festés, ragasztás. Babra, de nagyon egyszerű...

Amúgy tegnap majd leestem a székről, mikor tudatosult bennem, hogy advent, s hogy vasárnap megérkezik az első vasárnapi angyalka, aki kék köpenyben húzódik közelebb az emberekhez:-)

Karácsonyi csillag



Sok mindent készítettünk már a gyerekekkel - sajnos a legtöbbjét nem fotóztam még, a többit majd kikeresgetem - de saját kezűleg még nem igzaán készítettünk karácsonyi díszeket. Idén úgy döntöttünk, hogy elő sem vesszük a gömböket, meg mindenfélét, hanem csakis házi készítésű díszeket rakunk a fára, így aranyozott, ezüstözött diót, fenyőtobozt, ehető díszeket, stb.

ELkészültek az első csillagocskák, nagyon egyszerűen, bonbonpapírból, hobbi festékkel, szalvétatechnikával. Olyan ez, mint a magyar narancs: de a mienk! :-)
Én nagyon büszke vagyok kiscsibékre:-)

CSík zenekar - Most múlik pontosa



Quimbi slágere. Egyszerűen fenomenális, aktuális kedvenc:-)

Kezd olyan érzésem lenne, mintha valami kesergős hangulatot közvetítenék ezzel a sok hangulatzavaros dallal:-) Pedig épp ellenkezőleg...Legszívesebben világgá kiáltanám! :-)

Palotásy Juli - Dal a szívről



Csodálatos! :-)

Neoton - Elmentél



Ugye, hogy gyönyörű? :-)

M 7 - Valaki áttáncolt az életemen



Jaj, de csodaszépek ezek a dalok!
Elnézem ezeket a Megafaktoros műsorokat (két kiskamasszal nincs pardon), és az jut eszembe, miért nem énekel egy sem magyarul, illetve miért csak elvétve? Mikor olyan csodás kis dalaink vannak nekünk is!
Ez a kis dalocska is milyen régi, és mennyi érzelem van benne. Ja, vagy lehet, hogy itt a hiba? Ma már nem tudunk mit kezdeni az érzéseinkkel? :-)

Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek, aki benéz hozzám! :-)

2010. november 25.

Keksz, jó sajtosan




Kisfiam nagyon szereti a sós süteményeket, pláne, ha sajtos. Az alábbi kekszecskék ilyenek, és bár amikor készült szentül fogadtam, hogy soha többé… látva, mennyire ízlett, ráveszem még magam:-)

Roppanós, finom, jól eláll (főleg, ha másnap el is fogy). A tészta elkészítése semmi, a macera az, ha az ember kis rombuszokra akarja vágni. A második adag ugyan rombusznak rombuzs volt, de kicsinek már nem volt olyan kicsi…

Hozzávalók:

45 dkg liszt, egy kocka margarin, 10 dkg sajt a tésztába, 2 nagykanál tejföl, 1 kiskanálnyi só.
A tetejére további reszelt sajt, 1 felvert tojás, köménymag, vagy pirospaprika, ami elhagyható.

A hozzávalókat gyúrjuk össze, osszuk 3 cipóba. Egyenként nyújtsuk vékonyra, kb 2-3 mm. A felvert tojással kenjük le, szórjuk meg gazdagon sajttal, ízlés szerint köménymaggal, esetleg pirospaprikával, majd derelyevágóval vágjuk kis (nagyobbacska:-).) rombuszokra. Sütőpapíron 15-20 percet pihentetve, tegyük sütőbe, és süssük, míg szép pirospozsgás lesz.
A receptet valahonnan internetről mentettem, de már nem tudom honnan…

2010. november 23.

„Nagyon édes, nagyon habos édesség”



Mit tehet az ember lánya, ha a csemeték vasárnap délben, rögtön ebéd és mosogatás után kitalálják, hogy valami „nagyon édes és nagyon habos” finomságot ennének?
Hát szétnéz az elérhető alapanyagok között, és imádkozik, hogy találjon olyasmit, ami hamar elkészül, mert már nem igazán volna kedve sütögetni. Lássuk csak… a hűtőben van tejszín, a polcon pudingok. Oké, a töltelékhez való már megvolna. Áldja meg az Istenke azt a Pennys üzletembert, aki promócióba tette a babapiskótát nem is olyan rég, úgyhogy az előrelátó anyuka vesz is belőle mindjárt négy csomaggal, így most már akad alap is.
Nagyjából kezd összeállni a kép. Első gondolat a tiramisu, ami nálunk örök imádat tárgya, de ehhez nincs mascarpone, márpedig juszt is azzal az igazi. Szóval, ha főzök egy vaníliapudingot, felverek egy kis tejszínhabot, kávéba mártogatok egy kis babapiskótát (azért némi tiramisu fíling hadd legyen) talán kialakul valami ehető. Arra gondoltam, legalább az éhes szájak felháborodását betömöm a rögtönzött édességgel, de ennél többet értem el: újabb kedvenc született, amit azóta már újra el kellett készítenem, mi több, anyukámnak is ízlett, aki köztudottan sem nem édesszájú, sem nem tejszínhabrajongó.

A nagyon édes, nagyon habos édességhez felhasználtam:
20 dkg babapiskótát (ebből kettőt elraboltak a gyerekeim) egy adag feketekávét, körülbelül 3 dl tejszínhabot, talán kicsit többet, 2-3 kanálnyi mézet, körülbelül 1 dl tejet, cukrot a vaníliapuding elkészítéséhez + fél liter tejet, az utasításoknak megfelelően, kakaót a szóráshoz.

A pudingot elkészítettem a szokásos módon, majd hideg vízbe állítva (sürgős volt, na) lehűtöttem. Közben a tejszínhabot felvertem, végül hozzáadtam a mézet, ezzel is vertem keveset. Megfőztem a kávét. A dl tejet elkevertem a meleg kávéval, ebbe mártogattam a babapiskótát, majd a kakaóval kiszórt forma aljára szépen egymás mellé, cukros oldalával felfelé, ahogy illik, kiraktam. Tetejét is megszórtam némi kakaóval. A kihűlt pudingot némi tejszínhabbal fellazítottam, ezt rákentem a piskótára. A maradék tejszínhabot is rákentem, majd a lányom többek között az édesség tetejét is megszórta kakaóval. Az asztalról letörölgettem a kakaót, sűrű ígérgetések közepette, hogy legközelebb csakis használt újságpapír alátéttel engedek segítséget magam mellé, majd ahelyett, hogy az egész édességet kissé lehűtöttem volna, engedtem a nyomásnak, és rászabadítottam kiéhezett csibéimet.
Ezután már csak elégedetten szemléltem milyen gyorsan tűnik el a várva várt „nagyon édes, nagyon habos” finomság. Arra meg gondolni sem akartam, hogy nekem ebből nem is volna szabad ennem:-)

2010. november 22.

Citromfelfújt




Régóta szemezek már a különféle felfújtakkal, ezek valahogy kimaradtak az életemből. Ráadásul nem találok amolyan rendes kis szuflé-formát, pedig ajh, de fáj a fogam rá. Ellenben kaptam ajándékba hasonlót! Nagyon megörültem neki, pláne, hogy azzal a szöveggel adták ide, hogy: „nah, hát tudom, hogy mindenfélét szeretsz kotyvasztgatni, remélem, ilyened még nincs!”. Hát, nem volt. Ezek a formák kb. háromszor olyan nagyok, mint azok a kis csini-bini formák, de lehet, hogy nekünk erre szükségünk is van:-)

Szóval az első, amit elkészítettem, a citromfelfújt lett, két okból is. Egyrészt mindent imádunk, ami citromos, másrészt ez még viszonylag egyszerűnek tűnt. Valószínűleg elrontottam, mert hamarabb nyitottam ki az ajtót, és az egész egy kicsit visszaesett, de még így is kitűnő lett. Amellett, hogy nagyon finom, a teteje omlós tésztaszerű lett, míg az alja krémes-szerű. Remélem, ilyennek kell lennie, mert nekünk nagyon bejött:-)
A következő csokis felfújt lesz! :)

Hozzávalók: 10 dkg cukor, 6 dkg lágy vaj, 3 kanál citromlé, 1 citrom héja, 2,5 dl tej, 2 tojás, 2 kanál liszt, késhegynyi só.

A vajat a cukorral kavargassuk fehéredésig. Egyenként alaposan dolgozzuk el benne a tojások sárgáját, majd a citromhéjat, legvégül a citromlevet. A langyos tejet lassan hozzáadva kavarjuk simára. A tojások fehérjét a sóval verjük kemény habbá, majd a liszttel váltakozva kavarjuk a masszához.
Egy tepsit töltsünk meg vízzel, hogy a formák háromnegyedét lepje el, majd tegyük be a sütőbe. A felfújtakat forró sütőbe toljuk, majd körülbelül 30 perc alatt süssük, míg teteje szép piros lesz.
Én meggyöntetet készítettem hozzá, nagyon egyszerűen: kimagozott meggykompóthoz, levével együtt zselatint kavartam, és felforraltam.

Ez az adag elég volt négy nagy formához.

2010. november 10.

Elgondolkodtató - egy baleset margójára



Kipörgés közben a kipufogó telement földdel

Aki ismer engem, az nagyjából már tudja, hogy nyugodt természetű ember vagyok. Ez alól kivétel, amikor az utakon agresszív sofőrt látok. Ilyenkor felszakad belőlem valami ismeretlen énem, és bevallom, néha káromkodok, mint egy kocsis. Olyan is volt már, hogy be- illetve visszamutogattam. Persze az a része is elgondolkodtató a dolognak, hogy miért tör fel belőlem ez a káromkodós-mutogatós énem, de hagyjuk a pszichológiát...
Hihetetlenül zavarnak a fegyelmezetlen sofőrök, az olyanok, akik a fenti balesetet is okozták.

Szüleimhez tartva, egy faluban piros lámpánál sorakoztunk, mivel épp burkolják az utat. A sor elindul, amikor egy furgon sofőrje úgy döntött, hogy az összes többi autós elmebeteg, és jókedvéből araszol az úton, de majd ő okosabb lesz. Azonban nem számolt azzal, hogy az előttem lévő harmadik autó be akar fordulni a saját háza elé, balra. Furgon mellettem még taposta a gázt, aztán írtózatos fékcsikorgás, majd a nagy csattanás. A szerencsétlen kisautó pörgött egyet, aztán orral behajtott az árokba. Nagyon érdekes, mert a kép, ami megmaradt bennem, az nem is maga az ütközés, hanem a törmelékek szétszóródása, valahogy úgy, mintha lassított filmet néztem volna. Nem csak én lepődtem meg, hanem az összes többi sofőr is, szerintem eltelt vagy 10-15 másodperc, mire kinyílt az első ajtó, hogy valaki segítsen kiszállni a sofőrnek, meg a mellette ülő, szerintem első negyedében lévő terhes feleségének. Ez utóbbi leült a hídpadkára, és ijedtében elkezdett sírni.



A kapunak dőlve, fekete, piros csíkos sportfelsőben a sofőr, betört a feje.

Alig indultunk el, talán 5 kilométerrel odébb, újabb piros, épp én érek oda elsőnek. Megállok, mire a mögöttem lévő autó, ugyancsak egy furgon, dudál, és kihajolva kiabál oda nekem: "Hai, domnule, porneste, da nu vezi, ca nu vine nimic?! " - Gyerünk, ember, indulj, nem látod, hogy nem jön semmi?
A kezemet kinyújtva intettem neki, hogy hajrá, menjen. El is indult, rögtön utána másik két kiskocsi. Haladtak is vagy 20 métert, ahol szembe találkoztak az ellenkező iurányból jövő forgalommal, sikeresen lezárva az utat előlük, és szép nagy dugót alakítva ki.

Az ember azt hinné, hogy legalább egy baleset látványa visszarisaztja az agresszív sofőröket, hogy legalább egy fél óráig magukba szállva elgondolkodnak azon, hogy mennyire is törékeny ez a gyatra anyagi testünk, és mennyire vékony hajszálon múlik az életünk.
Azon, hogy egyik percben még vagyunk, aztán jön egy őrült, akinek nagyon sietős a dolga, és egyszerre csak belénk rohan. Vagy ellenkezőleg: netalán mi okozhatunk sérüléseket, kárt másoknak. De nem. Az agresszív sofőr, az nem gondolkodik ilyesmin. Ha megtenné, nem történne ennyi baleset, és nem lenne ennyi értelmetlen szenvedés és elmúlás az utakon.

2010. november 8.

Rigó Jancsi



Egyszer ettem cukrászdában.
Aztán egyszer ettem egy barátnőmnél.
És a kettő nem is emlékeztetett egymásra.
A cukis kinézetre pofásabb volt, magas és derék, amolyan 90 fokos szögben vágott, tökély. A barátnőmé alacsonyabb és kissé setesutább, de életszagú-színű sütemény, tele ízzel, csokoládé illattal.
Azóta készülök elkészíteni ezt a süteményt, de mind csak halogattam. Hétvégén édesapán névnapja volt, és mivel ő imádja a sütiket, úgy döntöttem, egy nagy tálca, különféle süteménnyel lepem meg. Ehhez készült a Rigó Jancsi is, amit, mint a kardinális szeletet, máris ünnepivé varázsoltam, végül is, nagyon megfelel a karácsonyi asztalra is.
Nagyon egyszerű elkészíteni, és szerintem biztos siker. A süti díszitése itt nem annyira karácsonyi, de itthon még nem tudtam, hogy otthon elkarácsonyiasodik:-)

Hozzávalók:
5 tojásból készült, kakaós piskóta.
A krémhez: fél liter tejszínhab, 20 dkg finom étcsokoládé.
A tetejére olvasztott csokoládé.

A piskótát vágjuk ketté. A tejszínt verjük kemény habbá. Az apróra vágott csokoládét mikróban, vagy gőz fölött puhítsuk meg. Akkor jó, ha nem válik egészen folyóssá, hanem maradnak benne egészben apró kis csokikák. Kanalanként verjük hozzá a tejszínhabhoz. Tulajdonképpen ízlés dolga, ki mennyi csokoládét ad a tejszínhabhoz.
A piskótát töltsük meg, majd tetejét vonjuk be olvasztott csokoládéval. Még mielőtt megdermedne, egy késsel jelöljük ki a szabályos (?!) négyszögű szeleteket, és a csokoládét a felső piskótalappal együtt vágjuk át, hogy később ne nyomjuk össze a sütit szeletelés közben.

Kardinális szelet



Szüleimhez vendégek érkeztek Magyarországról, és pár szelet kardinálissal kedveskedtek nekik. Anyukám egészen elájult tőle, olyannyira, hogy másik héten „átugrottunk” a közeli vámospércsi „Kisvirág” cukrászdába, ahonnan az ismerősök is hozták a sütit. Magáról a hangulatos kis cukrászdáról, és nyálcsorgatós sütijeiről nem ejtek több szót, de a kardinálist megnéztem magamnak. Az én ízlésemnek túl édes-habos valami volt ez. Igazság szerint családom többi tagja sem rajongott érte, csak az anyukám. De hát neki is kell egy kicsit kedveskedni!

Így történt, hogy hazaérve nekiálltam kardinális recepteket gyűjteni. Azt azonnal láttam, hogy a fehér habbal nem lesz gond, de a sárga első olvasatra gyanús volt. Mégis elkészítettem, és ahogy gondoltam, a kukában landolt. A sárga tészta valami betonhoz hasonló állapotú és állagú valamihez hasonlított, egészen elvált a fehér habtól, és gyakorlatilag élvezhetetlen volt. A gyerekeim még elcsámcsogtak egy kevés tojáshabon, de nagyon hamar untig lettek vele, gondolom épp a tömény édessége miatt.
A süti azonban továbbra is piszkálta a fantáziám, így már módszeresebben kezdtem kutatni a recept után, de ezt az egyetlen verziót láttam mindenhol.
Ezért úgy döntöttem, kreatív leszek.

Nagyon jó húzás volt, a süti tökéletes lett, a gyerekeim lekvár nélkül felfalták az egyik rúd majd felét első este, másnap újra nekiestek, végül anyukámhoz már csak egy rúd ért el. Azonban annak legalább nagy sikere volt, így, úgy döntöttünk, hogy ez lesz az egyik karácsonyi sütink. Az ötlettől belelkesülve, máris karácsonyi hangulatot kerekítettem köré, míg lefotóztam az utolsó – pionír becs-szó, utolsó, megmentett szelet kardinálist.
Ahogy a képen látszik, a sárga és fehér anyag szimmetrikus elosztásával még akad némi gondom, pedig én igyekeztem! :-)
Na, nem baj, majd legközelebb…

A süti alap anyagain és mennyiségén nem változtattam, igaz, én a tojásfehérjéhez kevesebb cukrot használtam, így is jó lett, ellenben nem volt olyan émelyítően édes. A sárga masszába még beleadtam 2 kanál vizet is, hogy lehetőleg még könnyebb tésztává váljék.

Hozzávalók:

A fehér masszához:
18 dkg kristálycukor, 8 tojásfehérje, csipet só

A sárga masszához:
5 dkg cukor, 5 dkg liszt , 3 tojássárgája, 2 egész tojás, 1 csomag vanília, fél csomag sütőpor.

Töltelékhez bármilyen finom, enyhén savanykás lekvár, én barackot használtam.
Megjegyzés: külföldi oldalakon láttam, hogy tejszínhabbal töltik. Én úgy gondolom, hogy maga a süti olyan édes, hogy nem kívánja még a tejszínhabot is, de a nagyon édesszájúaknak talán ízlene.

A fehér tésztához a tojások fehérjét a csipet sóval verjük félkeményre, majd kanalanként adagoljuk hozzá a cukrot is, amíg a massza formázhatóvá válik, azaz, a kanállal kiemelt és visszaejtett hab egyben marad, megtartja formáját.

A sárga masszához a két egész tojást válasszuk szét. A tojások fehérjét verjük félkemény habbá, majd adjunk hozzá egyenként 2 kanál vizet. Ezután adagoljuk hozzá a cukrokat kanalanként. Amikor kemény, adjuk hozzá a sárgákat egyenként, ezzel is verjük szép, homogénné. A mixert félretéve, fakanállal forgassuk bele kanalanként a liszttel elkevert sütőport is.

Egy közepes tepsit „osszunk” kettőbe, sütőpapírból emelt fallal (két darab papír, középen összenyomkodva).


Egy elrontott kép - de azért látszik, mire gondolok:-)

Most jön a számomra legundibb rész, ezt még gyakorolnom kell:-)
A fehér masszát próbáljuk minél maszatmentesebb módon belenyomkodni egy, sarkánál (kb. 1,5 cm szélesen) kivágott tasakba. Ebből aztán húzzunk 3-3 csíkot a tepsibe. Mosakodjunk meg, majd ismételjük meg ugyanezt a sárga csíkkal is, úgy, hogy a fehér massza közé húzzunk belőle 2-2 csíkot. Mosakodjunk meg, ha még maradt a fehér masszás zacsiban, nyomjuk rá a sárga csíkra, ha nem, dobjuk el, vegyünk elő másikat (nincs ember, aki a már használt, ragadós zacsiba még egyszer belekényszeríti a maradék habot), töltsük, és húzzunk két csíkot a sárga masszára. Mosakodjunk meg, húzzunk sárga csíkot a két fehér közé, majd mosakodjunk meg, és mélyet sóhajtva tudatosítsuk magunkban, hogy már csak egy csík maradt hátra, az utolsó fehér, a középen szépen elterülő sárga csíkon.

A sütemény tetejét szórjuk meg finomra szitált porcukorral, majd lassú tűzön, azt hiszem én 150 fokon sütöttem, szárítsuk-süssük meg, amíg a teteje szép piroskás lesz.
Közben ragacstalanítsunk mindent magunk körül, és sűrűn pillantsunk a szépen növő finomságra a sütőben. A végén úgysem tudjuk majd eldönteni, hogy megsült-e már, vagy még hagyjuk, a fehér massza állaga miatt. Én a teteje után döntöttem, amikor a sárga massza, tulajdonképpeni piskóta már megsült, a fehér sárgás-piroskás volt, kivettem.

Amíg meleg ne piszkáljuk, ha kihűlt óvatosan fejtsük le róla a sütőpapírt, majd vágjuk ketté és töltsük meg lekvárral. Vágjuk vastagabb szeletkre, és fogyasszuk egészséggel:-)

Kicsit tényleg körülményes, de juszt is azt mondom, megéri! :-)

2010. november 4.

GastroBox: Hónap receptje díj:-)



Nagy meglepetésben volt ma részem, amikor emailban értesítettek, hogy a Gastrobox oldalán nekem szavazták a Hónap receptje díjat ezzel a recepttel:-)
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, igazán örülök! Sőt, még annál is jobban:-)

A bejegyzés a Gastroboxon itt látható róla.

Tóth Vera - Mondd, miért pont ő

Ezt a dalt ma hallottam először.Mindig is nagyon szerettem Tóth Vera hangját, de tudva, hogy milyen szerencsétlenül járt egy régi szerelmével, valahogy nagyon meghatott.
Gyönyörű dal, megmozgat az emberben néhány érzést, és ennél többet egy énekes el sem érhet.
Hajrá Tóth Vera!

2010. november 3.

Szülinapi torta 2



Unokatesók:-)
Az úgy volt, hogy egy hétig terveztem, milyen is lesz alányom tortája, aminek mindenképp köze kell legyen a lovakhoz... Aztán amikor eljött a napja, volt úgy 20 percem a kidíszítésére :-) De ez senkit sem érdekelt, engem kivéve:-)



Lányom a keresztanyukájával

Azok a valamik indák lettek volna, amik benőtték a lovacskát körbevevő kerítést:-D

Szülinapi torta :-)



Június óta fel akarom tenni, de mindig elfelejtem:-)
Fiam, szülinapjára „gusztustalan” tortát kért. Így lett kukacos a torta… Sajnos nem jött be a számítása, mert a kislányok, ahelyett, hogy „fújoztak” volna, eszméletlen jó ötletnek tartották, az amúgy sima, diós-csokoládés tortát, aminek ugye egy földkupachoz kellett volna hasonlítani:-)



A kis barátaival

Libapecsenye borsos krumplival



Hozzávalók:
A liba combjai, esetleg szárnya töve, só, bors, 2-2 szál sárga és fehérrépa, 80 dkg burgonya, 5 dkg vaj.

Elkészítése:
A combokat vízben tegyük fel főni, zöldségeljük be, és mint a húslevest, kezdjük el főzni. Amikor a hús félig megpuhult, szűrőkanállal szedjük ki, és csepegtessük le. Egy tűzálló edényt zsiradékkal kenjünk ki, fektessük bele a húsokat, majd toljuk be a sütőbe, ahol 30-35 perc alatt süssük szép ropogósra. Közben a burgonyát sós vízben főzzük ki, majd a vajjal törjük darabosra. Fedő alatt, egy ruhával letakarva hagyjuk saját gőzében érni, míg a hús elkészül. Tálaláskor a krumplit frissen tört borssal szórjuk meg, savanyúsággal kínáljuk.

Sütőzacskóban sült libamell



Hozzávalók:
Egy liba melléről levágott hús, a pácléhez 2 dl olaj, só, bors, 1kanál mustár, néhány babérlevél, 2 cikk fokhagyma, aki szereti rozmaring, egy kg fehérkáposzta, körülbelül 20 dkg vöröskáposzta, cukor, ecet.

Elkészítése:
A húsról távolítsuk el a bőrt, ezt süssük ki a zsiradékkal. A pácléhez valókat keverjük össze egy tálban, helyezzük bele a húst. Alaposan letakarva, másnapig tegyük hűtőbe. Az sem baj, ha két éjszakát is pácolódik.
Másnap, a húst emeljük sütőzacskóba, a páclevet öntsük hozzá, a zacskót megszurkálva toljuk be a sütőbe. Addig süssük, míg a hús, nyomásra ellenáll, körülbelül 40-50 perc. Ekkor vágjuk le róla a fóliát, és tegyük vissza 5-10 percre, hogy a teteje szépen megpiruljon. Közben a káposztát gyaluljuk vékonyan le. Kavarjuk el forró zsiradékban, majd megsózva, fedő alatt pároljuk készre. Figyeljünk rá, hamar leég. Amikor megpuhult, adjunk hozzá ízlés szerint cukrot, majd később annyi ecetet, ami enyhén megsavanyítja. Forraljuk fel, kavarjuk meg néhányszor, majd vegyük le a tűzről. A közben kisült húst 10percig hagyjuk hűlni, ekkor vágjuk szép szeletekre, a párolt káposztával kínáljuk.

Ludaskása



Hozzávalók:
1 liba zúzája, mája, ha szeretjük szíve, esetleg a szárny középső része, kisebb darabokra vágva, 1 hagyma, 1 kisebb répa, zsiradék, paprika, só, bors, pirospaprika, a körethez 40 dkg rizs.

Elkészítése:
A májat áztassuk ki, majd vágjuk kisebb darabokra. Ugyanígy tegyünk a szívvel és a zúzával is. A hagymát vágjuk apró kockákra, zsiradékban futtassuk meg, dobjuk hozzá a kis kockákra vágott paprikát, együtt kavargassuk, míg a paprika is megdinsztelődik. Ekkor adjunk hozzá egy kiskanálnyi pirospaprikát, sózzuk, borsozzuk, és rakjuk bele a húsokat. Fedő alatt, nagyon gyenge tűznél főzzük, közben figyeljük, valószínűleg kétszer, háromszor utána kell tölteni kevés vizet, míg minden megpuhul. Közben a rizst vízben főzzük ki. Van, aki nem külön készíti, hanem a húst vízzel felöntve rászórja a rizst, és együtt párolja készre. A megpuhult húst és a leszűrt rizst kavarjuk össze, együtt főzzük néhány percig.
Savanyúsággal kínáljuk.
Jellegzetes Bihar-megyei lakodalmas étel, ahol délben, gulyásleves után tálalják.

Aprólékleves



Hozzávalók:
A liba csontos részei, a „koldusernyő” amely a hátnak az a része, amelyen a sok kis csontocska található, a lábak, a szárnyvég, esetleg a nyaka, feje, 3 szál sárgarépa, 2 fehérrépa, 2 szelet karalábé, 3-4 szem burgonya, fél kg. káposzta, só, bors, majoránna, petrezselyemzöld. A tálaláshoz tejföl. A levesbetéthez 6 kanál liszt, egy tojás.

Elkészítése:
A csontos részeket vágjuk kisebb darabokra, majd vízben tegyük fel főni. A zöldségeket pucoljuk meg, a répákat karikázzuk, a karalábét vágjuk kis kockákra. A káposztát gyaluljuk vékonyra, majd mindezt adjuk a leveshez. Lassú tűzön, fűszerezve főzzük, a végén húsleves tisztaságúnak kell lennie. Közben a lisztet kavarjuk ki a tojással, dobjunk hozzá csipetnyi sót, ha túl kemény lenne, adjunk hozzá kevés meleg vizet. Amikor a levesben az összes hozzávaló megfőtt, a galuskát szaggassuk a leveshez, szórjuk rá az apróra vágott petrezselyemzöldjét, és a friss majoránnát. Ha szárított fűszert használunk, azt valamivel előbb tegyük a levesbe. Forraljuk fel, forrón, fehér kenyérrel, csípős paprikával kínáljuk.

Töltött libanyak



Hozzávalók:
1 liba nyakbőre, 10 dkg darált hús, 5 dkg libamáj, 2 szelet szikkadt kenyér, 1 tojás, egy kis fej hagyma, 2-3 cikk fokhagyma, só, bors, pirospaprika, ízlés szerint más zöldfűszerek: majoránna, petrezselyemzöld.

Elkészítése:
A liba nyakáról húzzuk le a bőrt, a vékonyabb végét vastag tűvel varrjuk be. Enyhén sózzuk be, tegyük hűtőbe felhasználásig. A darált húshoz adjuk a beáztatott kenyérszeleteket, a tojást, a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, de ne számítsunk rá, hogy a nyak maga is sós egy kicsit. A hagymát vágjuk apróra, zsiradékban futtassuk meg, kaparjuk hozzá a májat és süssük készre. Ha szeretjük, ekkor kavarjuk hozzá a zöldfűszereket is. A májas hagymát kavarjuk hozzá a darált húshoz, alaposan dolgozzuk ki. Ezzel a masszával, egy kiskanál segítségével töltsük meg a nyakat. Ha a töltelék kevésnek bizonyulna, főzzünk hozzá egy kemény tojást, vágjuk apró kockákra, és kavarjuk a húshoz. A megtöltött nyak felső részét is varrjuk be. Egy edényben tegyünk vizet forrni, ebbe óvatosan emeljük bele a nyakat, lassú tűznél főzzük, 10-15 percig. Erre azért van szükség, hogy a bőr megfőjön, másképp sülés közben megkeményedne. Szedjük ki a vízből, és hagyjuk kihűlni. Ezután bő, forró olajban süssük minden oldaláról szép pirosra. Csak azután szeleteljük, ha már kihűlt. Vegyes salátával, nyers lilakáposzta salátával kínáljuk.

Libatepertő-, máj és libazsír készítése


Az állat zsíros részeit vágjuk le, a májat külön hideg vízbe téve áztassuk hideg vízbe. A „kövérjét” vágjuk kicsiny, körülbelül 2x2 centiméteres darabokra, majd lecsepegtetve tegyük egy serpenyőbe olvadni. Annyi víz, amennyi rajta marad elég ahhoz, hogy ne süljön le, még mielőtt olvadni kezdene. Lassú tűznél süssük, különben a külseje megég, míg a közepe nyers marad. Akkor jó, ha roppanós, és szép piros színű. A zsírból merjünk egy kisebb edénybe, tegyük vissza sülni, majd a megszárított májat tegyük bele. Lefedve süssük, így a külseje nem kérgesedik, nem keményedik meg. A kiszedett tepertőt párpercig hagyjuk hűlni, csak ekkor pergessük meg sóval, tegyük félre, míg a máj elkészül. A kész májat is hagyjuk kicsit hűlni, így szépen szeletelhetővé válik. A májszeleteket a tepertő mellé téve, zöldhagymával, hagymával, paradicsommal kínáljuk.
A kisült zsírt hagyjuk majdnem kihűlni. Ekkor egy sűrű szűrőn keresztül öntsük tárolóedénybe. Sokáig eláll, kenyérre kenve is ízletes, de használhatjuk libazsíros pogácsához, vagy ételek alá is.

Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik



Erdélyi Konyhában megjelent receptek:

A népi kalendárium egyik legjelesebb ünnepe november 11-e, Márton napja, ekkora hízik meg a fiatal liba és forrik ki az új bor is. A hagyomány kimondja: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik!” A Márton-napi libát a népi konyhában tisztítás után kizsigerezték, kívül-belül megsózták, bedörzsölték majoránnával, majd kemencében kisütötték. A sült húsosabb részéből illet a helyi papnak is küldeni, innen ered a „püspökfalat” elnevezés is. A többi húst feldarabolták, a melléről levágták a húst, majd szemügyre vették a csontot. Ha fehér volt, fehér télre számíthattak, azaz sok hóra és kemény időre. Ha a csontot szürkés színűnek találták, sáros, piszkos télre számítottak. Ugyanígy, ha Szent Márton „fehér lovon”, azaz havazással kopogott, kemény, hosszú tél volt kilátásban, ha „szürke lovon” jött esős, ha „barna lovon”, azaz száraz időben érkezett, hómentes telet jósolt.
Manapság elfeledőben vannak nagyanyáink hiedelmei, sőt, a libahús is egyre inkább kiszorul a modern háziasszony asztaláról. Pedig ez a házőrzőnek sem utolsó háziállat igen sokféleképpen elkészíthető, a régiek ezért is tartották oly nagy becsben. A belsőségekből ludaskása, a csontos részekből leves, a melléből különféle hideg-meleg sült, a combokból pecsenye készíthető. A kövérjét, és bőrét kisütve ízletes libazsír nyerhető, amelyben akár a májat is kisüthetjük. A liba nyakát megtöltve ízletes, vendégváró, vagy ünnepi falatokat is készíthetünk, amit savanyúsággal kínálhatunk. A sültekhez hagyományos párolt káposztát, esetleg krumplit adhatunk, a libazsírt, tepertőt pedig hagymával „illik” fogyasztani.

Veronika gyümölcskelyhe


Vasárnap délután, nagy titkolózás közepette leánykám kivonult a konyhába, és senkit nem engedett a közelébe sem. Elszöszmötölt egy darabig, aztán széles mosollyal az édes kis pofiján, előállt három "gyümölcskehellyel". Állítása szerint még nem látta sehol, hogy így készítse, ő találta ki, miközben egy narancsot eszegetett. Ő ugyanis kicsi kora óta úgy eszi, hogy kettévágja a narancsot, és kiskanállal kikapargatja a belsejét.

Nagyon büszke voltam rá, és megpróbáltam nem kiborulni a gondolattól, hogy, hogy nézhet ki a konyha:-)
A lényeg, hogy már olyan nagy lányom van, hogy finomságokat készít nekünk:-)

2010. november 2.

Madonna and Isaac - Paradise

Bounty, a jelenlegi kedvenc



A kókuszos dolgokkal én valahogy mindig úgy voltam, hogy nem szerettem őket. Fiam, lányom, na meg édesapám annál inkább. Egy-két hete azzal jött haza a lányom, hogy készítsek neki bountyt. Először jót mulattam rajta, még, hogy bounty házilag, de aztán átfutott az agyamon a talán… Találtam is egy jó receptet itt , bár én egy picit változtattam rajta. Hát, azt kell mondanom, hogy eszméletlen finom, és még nekem is ízlik. Első próbálkozásra kicsit szerencsétlenkedtem vele, de másodszorra rájöttem a titokra: a kész, felvágott kókusz szeleteket jól dermedő csokival kell megkenni, így az gyakorlatilag egy „lapot” ad az amúgy képlékeny masszának. Ezután már csak ügyesen, kézzel bele kell mártogatnia csokiba, és hagyni megszilárdulni.
Egy baja van csak ennek a bountynak… túl gyorsan elfogy. Őszintén merem ajánlani bárkinek, és ezúton is hálás szívvel gondolok Tündüsre a receptért:-)



Hozzávalók:

20 dkg kókuszreszelék, 15 dkg cukor, 10 dkg tejpor, 12,5 dkg margarin, 1,5 dl tej, 1 csomag zselatinpor, 2 csomag vanília.

A tejet a vajjal és a cukorral forraljuk fel, adjuk hozzá a kókuszt, és pár kavarásig főzzük együtt, ha nagyon száraz, pici tejet öntsünk még hozzá. Kavarjuk hozzá a zselatint, vegyük le a tűzről. Adjuk hozzá a tejport, majd egy alufóliával kibélelt tepsibe, ujjnyi vastagon simítsuk el. Kisebb tepsire lesz szükségünk. Tegyük hűtőbe, amikor jól megdermedt, a folpackkal együtt emeljük ki, késsel vágjuk hosszúkás szeletekre. Tetejüket kenjük le 10 dkg olvasztott csokival, amelybe diónyi vajat és 2-3 kanál vizet is tettünk. Türelmesen várjunk, amíg megdermed, a gyülekező gyerekeket is türelmesen hessegessük el, és magyarázzuk el nekik, hogy a fennmaradt három oldalt is be kell csokizni, és nem, nem elég ha csak a teteje csokis.
A megmentett darabokat ezután a felforrósított csokiba mártogassuk be, majd hagyjuk megdermedni. Másnapra mutatóba sem marad.



Kicsit setébb, kicsit sutább, de simán übereli a bolti:-)

Rakott palacsinta csokitükörben



Hát, megint túró…
Először sima túrós palacsintát akartam készíteni, de őszintén szólva, palacsintáról, főleg túrósról, nem szeretnék kis ideig tudni.
Azonban itt volt ez a nagyon finom túró. Hát legyen rakott palacsinta. Na, de azt is valahogy másképp kéne…

Palacsintát sütöttem, ebből 12 darabra volt szükségem egy kis tepsihez. 20 dkg túrót mixerrel simára kavartam, cukorral, citromhéjjal, vaníliával és 3 tojás sárgájával.
A palacsintákat megkentem savanykás baracklekvárral, erre kentem a túrós tölteléket. Két végüket, mint a töltött káposztának behajtva feltekergettem, majd egymás mellé állítottam a, kikent, morzsával megszórt tepsibe. Megmaradt egy kis túróm, ezt rákentem, majd a keményre vert tojás habját rácsokban rányomtam.
Sütőbe tolva addig sütöttem, míg a hab szép pirosra sült.
Közben csokoládét olvasztottam vajjal és vízzel, ezzel locsoltam le a palacsintákat.
Nagyon finom volt, de nem árt vigyázni a cukorral, ugyanis, amíg a töltelékben nem érzik túl édesnek, az összhatás sokkal inkább.

Jaj, és a "csokitükör" kislányomtól származik, aki azt mondta:nézd, anya, ez olyan, mintha tükörlenne csokiból:-)

Rakott krumpli gombás mártásban



Egy újabb érzékeny pontja csemetéknek, a karfiol. Állításuk szerint, bár én ezt nem értem, a karfiolnak se íze, se… na jó, bűze az igen, de színe semmi.
Így hát csalnom kell. Gondolkodtam, és kisütöttem a következőt:

Rakott krumpli, karfiollal, főtt tojással, sok-sok sajttal, na és ami tuti viszi: gombával. Ezúttal nyakon öntve.

Hozzávalók:
6 közepes krumpli, egy kisebb karfiol, fél kg gomba, tejföl, sok reszelt sajt, 5 tojás, só, bors, egy hagyma, kevés vaj vagy zsír, morzsa.

A krumplit héjában megfőztem, a karfiolt sós vízben megpároltam. Ez utóbbit csepegni tettem, a krumplit kihűtöttem, megpucoltam. A tojásokat keményre főztem. A hagymát zsiradékon megfuttattam, a megtisztított gombát hozzáadtam, és készre pároltam. Amikor elkészült, két kanál lisztet adtam hozzá, és felömtöttem, hmmmm.... talán 2 dl tejjel, és tejföllel, kicsit főztem, majd levettem.
Egy tűzálló edény alját kikentem zsiradékkal, megszórtam morzsával, majd belekarikáztam a krumplit. A karfiolt szépen ráraktam. Az egészet borssal, sóval megszórtam, majd ráöntöttem a gombamártást, és sok-sok sajtot szórtam rá. 30-40 percig, közepes tűznél addig sütöttem, míg a teteje szép piros lett.
Na most. Amikor elkészül, valami nagyon finom, de tányérra szedve abszolút fotogéntelen, így az itt látható verzió már csak azután készült, hogy egészen kihűlt a lelkem, mivel addig omlott szét. Azonban ez egyikünket sem zavart, ízletes, finom, és nem igazán tartós étel, vacsorára már csak a képek maradtak meg róla…

Zöldséges tojáslepény


Vendégeket vártam, akik nálam aludtak, így tudtam, hogy másnap reggelivel kell előállnom. Igaz, hogy korán keltem, de megérte, mindenki odavolt érte. Laktató, kiadós, finom reggeli volt, teával kitűnő.

Hozzávalók:
30 dkg borsó (esetemben mélyhűtött), 30 dkg krumpli, 15 dkg kolozsvári szalonna, 5 tojás, 5 kanál tej, egy piros és egy zöld friss paprika, ez el is maradhat, tárkony, só, bors, jó sok sajt.

Előző nap elkészült: a héjában főtt, pucolt, kis kockákra vágva pihent a hűtőben, a kifőzött borsóval együtt. Reggel a vékonyra vágott szalonnát kisütöttem, kis szeletekre nyisszantottam. Kevés zsiradékon megfonnyasztottam a hagymát, hozzáadtam egy-egy nagyobb szeletet a paprikákból kockákra vágva, együtt pirítottam kicsit, majd beledobtam a szalonnát, a borsót és a burgonyát. Kikent tepsibe simítottam. A tojásokat felvertem a tejjel, a borssal, sóval, hozzáadtam a tárkonyt. Ezzel leöntöttem a tepsiben lévő anyagokat, jó vastagon meghintettem reszelt sajttal, és körülbelül 25-30 perc alatt készre sütöttem.
Sülés után körülbelül 10-15 percig hagyjuk állni, hogy szépen szeletelhető legyen. Tejföllel is kínálhatjuk, de akár savanyúság vagy friss saláta is illik hozzá.

Tört sárgaborsó tojásroláddal



Az úgy történik, hogy csibék nem annyira szeretik a sárgaborsót, én viszont igen. Na, most az nem jó, ha csak én eszem, ők meg zsíros kenyérre fanyalodnak, főzni meg kétfelé… ki kellett találni valamit, ami elfogadhatóvá teszi a tört borsót. Két étel van, amit bármilyen formában megesznek, ez a tojás, és a sajt. Gondoltam, ötvözöm a kettőt, hátha így bejön a kis cselem. Reméltem, hogy így lesz, de, hogy még a tányért is kitörlik, legmerészebb álmaimban sem reméltem:-)




Hozzávalók:
40 dkg sárgaborsó, 5 tokás, 4 lapka sajt, só, bors, panírkellékek, kevés zsiradék, pirospaprika, egy hagyma.

A sárgaborsót előző este beáztatjuk, másnap, sós vízben, kukta közreműködésével puhára főzzük. Liszt nélkül összeturmixoljuk. Közben az 5 tojásból finom rántottát készítünk. Sülés közben lapátkanállal négy részre osztjuk. Kiszedjük, majd még melegen belegöngyölünk egy-egy lapka sajtot. Ha van kedvünk, bepanírozhatjuk, ha nincs, nem vezsítünk semmit, csak külsőre jobb egy kicsit.
A zsiradékot felforrósítjuk, fél kiskanálnyi pirospaprikát adunk hozzá, azonnal lehúzzuk.
A tojásroládot kis szeletekre vágjuk, a borsót tányérra szedjük, a paprikás zsírral kicsit meglocsoljuk – különben olyan sápadt, mint akit gyomron rúgtak. Savanyú ubival kínáltam.

Gombás rizs, savanyú mártással


Semmi különös, gyors, laktató, könnyű. Finom.

Hozzávalók:
45 dkg rizs, fél kg gomba, egy piros húsú paprika, vagy darált paprika üvegből, egy fej hagyma, kevés zsiradék, só, bors, fejenként két keményre főzött tojás, a mártáshoz 2 csapott kanál liszt, tejföl, tej, ecet, kevés tárkony.

A zsiradékot tegyük forrósodni, amikor serceg, adjuk hozzá a rizst, és kavargassuk, míg megsárgul. Öntsük fel annyi vízzel, ami négyszer ellepi, majd fedő alatt, sózva, a paprikát hozzáadva hagyjuk párolódni. A hagymát vágjuk apró kockákra, kevés zsiradékon futtassuk meg, adjuk hozzá a vágott gombát, sózzuk, majd pároljuk készre.
Közben a lisztből, tejföllel, tejjel készítsünk vékony rántást, úgy, hogy a sülő liszhez adjuk hozzá a tárkonyt is. Amikor elkészült, ízlés szerint sózzuk, majd ecettel savanyítsuk. Van, aki kevés cukrot is ad hozzá, szerintem ez fölösleges.
A kész riszt kavarjuk el a gombával, majd a tojásokat félbe, negyedbe vágva, a savanyú mártással kínáljuk.

Novemberi Erdélyi Konyha


Megjelentünk újra, és szerintem nagyon szépek lettünk.
Ebben a lapszámban csupa olyan dolgot találtam, ami nagyon-nagyon ingerlő.Nagyszerű vitaminsaláták Ottistól, csoda guszta sütőtökös receptek EDókától. Gergely Edit őszi gyümölcsökre, én libalakomára hangolódtam. Péter Judit hangulatos menzakosztot ajánl, Zsuzsika pedig könnyű, gyerekbarát ízekkel tette hozzá a magáét:-)
Van pszichowellness, francia konyhai kóstoló Ottistól, Aliz pedig káposztát savanyít.
Ezeken kívül különféle olvasnivalók várnak még az Ek olvasóira.
Sajtot kóstolhatunk Sedit útmutatásával, és két helyszíni bezsámolót is olvashatunk, Borsos Dalmától illetve Lázár Emesétől. Minderre koronaként illik Péter Judit megható vezércikke.
Mindehhez, ajándék falinaptárral kedveskedik olvasóinak az erdélyi gasztromagazin!
Azt hiszem, megit nagyon szépet alkottunk...

Omlós linzer



Az alábbi receptet egy kedves ismerősömtől kaptam, akinek még a nagymamája írta le.
Kisülés után egy kicsit még olyan, mintha nem olvadt volna el benne a cukor, de 1-2 óra múlva megpuhul. Nagyon finom, kisfiam egyik kedvenc sütije.

Hozzávalók:
50 dkg liszt, 20 dkg porcukor, 20 dkg zsír, 1 citrom héja, 1 sütőpor, 3 tojás sárgája, lekvár.

A hozzávalókat, a tojások fehérjét kivéve gyúrjuk össze, nyújtsuk félujjnyi vastagra, majd szaggassuk ki. Közepes tűznél süssük, vigyázva, nehogy kiszáradjanak. Kb. 10-15 perc. Amikor kihűltek, lekvárral kenjük meg, és kettőt-kettőt ragasszunk össze. Közben egy tojás fehérjét, kb 20 dkg porcukorral, vízgőz felett verjünk kemény habbá. Az összeragasztott linzerekre, kinyomócsővel formázzunk csíkokat, majd hagyjuk, hogy száradjanak meg. Aki szereti, tojásfehérje helyett olvasztott csokoládéval is készítheti.

Joghurtos citromszelet



Ez a süti a forró nyári napokat idézi, amikor még jólesett a hűtőből kivenni valami hűsítő finomságot. Sokszor elkészítettem, mindahányszor nagyon szívesen fogyasztottuk. Sajnos itt is csak „körülbelül” fogalmaim vannak az adagokról:(

Hozzávalók:
Egy 4 tojásos piskóta, kb. fél kg joghurt, 2-3 dl tejszínhab, tortazselatin, citrom leve és héja, ízlés szerint porcukor, fél csomag zselatinpor.
A tejszínhabot verjük keményre, forgassuk bele a joghurtba. Ha szükségét érezzük, porcukorral ízesítsük fel, nekem elég volt a tejszínhab. A zselatint készítsük el, a megadott utasítás szerint, és kicsit hagyjuk hűlni, de ne engedjük dermedni. Lassan kavarjuk hozzá a joghurthoz. Az egészet simítsuk a piskótára, majd a tetejére készítsünk zselatint. Mivel én még sosem láttam sárga színű tortazselét, sima zselatint színeztem enyhén sárgára.
Olyan is volt, hogy a piskótát kettévágtam, és megkentem baracklekvárral, majd a második lapot rátéve kentem rá a joghurtos tejszínhabot. Hűtőbe téve, jól áthűtve, nagyon finom.

Meggyes, túrókrémes szelet


Hát igen… még mindig a túró:-)
Az alábbi süti nagyon egyszerűen készült, és nem is gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz itthon. A gyerekek imádták. Mivel csak úgy összedobtam, nem mértem a hozzávalókat, így csak megközelítőleg írom, de a tölteléknél ez nem is olyan fontos… talán.

Hozzávalók:
Egy piskótatészta, kb. 25 dkg friss túró, 1-1,5 dl tejszínhab, cukor, vanília, ízlés szerint, meggydzsem, meggykompót, egy piros zselatinpor.

A piskótát vágjuk három részre. Az alsó lapot kenjük meg a dzsemmel. A cukorral és a vaníliával elkavart túróhoz adjuk a keményre vert tejszínhabot, a levétől kinyomkodott meggykompótot. Kenjük rá az alsó lapra, és fedjük be a következővel. Ezt is kenjük le dzsemmel, majd takarjuk be a harmadik lappal. Ennek a tetejére a használati utasítás szerint készítsük el a zselatint, és simítsuk a süteményre.
Egyszerű:-)

Könnyű citromos (narancsos) sütemény



Ez a citromos sütemény egyszerűen fenséges. Mivel az én kis fészekaljam nem nagyon szereti a krémes süteményeket, sem a tejszínhabot, így én egyszerűen csak így kínálom nekik, de megesik, hogy citrommázat készítek rá. Anélkül is gyorsan elfogy, teával, tea nélkül… Illatos, puha, szemnek szájnak ingere. Csak ajánlani tudom. Már többször is készültem rá, hogy elkészítem krémmel is, amikor narancslekvárral lekenve (vagy barack), könnyű, citrom, vagy narancskrémmel megtöltöm, de ez mindmáig elmaradt. Talán karácsonyra…
Jut eszembe, egyszer fél kiskanálnyi fahéjat is adtam hozzá, na, az sem rontott raja, és egészen karácsonyias illata, íze lett tőle.

Hozzávalók:

13 dkg cukor, 12 dkg liszt, 8 dkg vaj, 4 tojás, 1 citrom (narancs) héja és leve, 2 csomag vanília, 1 sütőpor.

A tojások fehérjéből verjünk kemény habot. Közben robotgépben a sárgákat a cukrokkal fehéredésig dolgozzuk. Lassanként csorgassuk hozzá a gyümölcs levét és a lereszelt héjat is adjuk bele. Végül kavarjuk hozzá – már kézzel – a sütőporral elkavart lisztet. Óvatosan forgassuk bele a kemény habot is. közepes tűznél süssük, míg a teteje nagyon szép, aranysárgás-barnás színt kap.

A receptet nála találtam.

Csokidarabos keksz



Igaz, mostanában ritkán sütöm, de régebben nagy kedvenc volt. Nagyon finom, a külseje roppanós, a belseje puha. Sokáig eláll. Szerintem aszalt gyümölccsel is elképzelhető, bár én sosem próbáltam.

Hozzávalók:
30 dkg kis kockákra vágott csoki, 2 tojás, két bögre liszt, 1 bögre cukor, 1 bögre olvasztott vaj, 1 bögre darált dió 1 teáskanálnyi szódabikarbóna, 1 vanília, 1 vaníliás pudingpor, egy nagykanál méz.

A vajat a cukrokkal és a pudingporral kavarjuk simára, adjuk hozzá a tojásokat, végül a szódabikarbónát és a lisztet. Az eredeti receptben nincs, de én adtam hozzá mézet is, azt ekkor kavartam hozzá. Ezután a diót, majd legvégül a csokidarabkákat is beleadtam. Egy elég kemény massza lesz belőle. Kiskanállal szaggassunk belőle diónyi darabkákat, egymástól távol, mert nőnek sülés közben.
Vigyázni kell vele, nem szabad sötétedésig sütni, mert kemény és keserű lesz.
Nagyon finom!
Tényleg:-)

Annak idején itt találtam a receptet