2011. december 30.

BUÉK 2012! Szerencsehozó kismalaccal.-)


Azt kívánom minden kedves olvasóm számára, amit magamnak, és szeretteimnek is: adjon meg a jó Isten mindent, amire szükségünk lesz jövőre, tartson meg erőben, egészségben, adjon elég türelmet, hogy elviseljük saját és mások rossz pillanatait, békét és harmóniát a lelkünknek, szeretetet, szerelmet a szívünkbe, és kellő együttérzést azok felé, akik rászorulnak!

Szerencsehozó kismalac

Hozzávalók: 35 dkg liszt, 20 dkg vaj, 25 dkg túró, 15 dkg sajt, 1 kiskanál só, fél csomag sütőpor, egész borsszemek.
Hozzávalók a kenéshez: 1 tojás.

Elkészítése:
A hozzávalókat gyúrjuk jól össze. Egy jól dolgozható, nyújtható tésztát kell kapnunk. Két részre osztjuk, majd egy liszttel megszórt felületen félcentis vastagságúra nyújtjuk. Ezután egy kisebb pogácsaszaggatóval kiszúrjuk a tésztákat. A tojást felverjük, majd egy tésztaecset segítségével mindegyik tésztakarikát megkenjük. A legegyszerűbb, ha a korongokat az egyik kézben tartjuk, és a másikkal kenjük, mert ragad, és ha az asztalon vagy a tepsiben kenjük, az ecset magával rántja a tésztát. Miután mindet lekentük, felragasszuk rá a füleket. Ehhez még szaggatunk pár korongot, és egy derelyevágóval előbb kettőbe, aztán újra kettőbe, majd még kettőbe vágjuk. Így összesen nyolc fület kapunk. Ezeket illesszük a malacok fejére. A kiszúrás után megmaradt tésztából lisztes kézzel apró gömböket formázunk, majd kilapítjuk, ezekből lesz a malacok orra. Ragasszuk fel őket, majd egy nyárspálcával nyomkodjunk két lyukat az orrba. A füleket és orrokat is lekenjük a felvert tojással, majd a borszemeket benyomkodjuk a szemek helyére. A szerencsemalacokat forró sütőbe tolva szép pirosra sütjük.
Megjegyzés: a tésztából sós rudacskákat is készíthetünk.

2011. december 28.

Januári Erdélyi Konyha


Már kapható!

2011. december 22.

Áldott karácsonyt!

A jó Istentől megáldott, békés, boldog, stresszmentes és igazi értékekre figyelmes karácsonyi ünnepeket kívánok mindannyiunknak!

2011. december 18.

Ehető karácsonyi ajándék: mézeskalácsszívek




Ilyenkor karácsony előtt sokunknak okoz problémát szeretteink megajándékozása, mert sokszor nehéz kiokoskodni valamit, aminek egészen biztosan örülni fog a megajándékozott. Kollegáknak, a főnöknek, édesszájú rokonainknak kedveskedhetünk saját készítésű szaloncukorral, mézessel, vagy épp ezekkel a mézes szívecskékkel - ami persze lehet mézes korong is... de karácsony lévén, szeretet ünnepén elfogadható a szív is:-)

Finom, puha, fűszeres ízű süti, mogyorókrémmel és csokoládébevonattal.

Hozzávalók az érlelt mézeskalács tésztához: 1 kg liszt, 30 dkg cukor, 30 dkg margarin, 25 dkg jó minőségű méz, 3 tojás, 3-3 kiskanálnyi gyömbér, őrölt szegfűszeg, fahéj, 1 evőkanálnyi szódabikarbóna, csipetnyi só.

Hozzávalók a töltelékhez: egy kisüveg mogyorókrém.

Hozzávalók a bevonáshoz: 20 dkg étcsokoládé, 10 dkg vaj, a díszítéshez szórócukor.

Elkészítése:

Egy edényben, kis lángon felmelegítjük a mézet, hozzáadjuk a fűszereket, majd a tűzről levéve simára keverjük a margarinnal, és félretesszük. A margarinnal vigyázzunk, a gyenge minőségű összemegy. A tojásokat habosra kavarjuk a cukorral. A szódabikarbónát és a sót elkeverjük a liszttel, hozzáadjuk a mézes és a tojásos keveréket, majd összegyúrjuk. Elég lágy tésztát kapunk, ezt műanyag fóliába csomagolva, hűtőben másnapig pihentetjük. Ha kissé megkeményedne sem baj, nyújtás közben visszakapja eredeti állagát.

Nyújtsuk körülbelül egy cm vastagságúra, és szaggassuk szív alakúra. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokon szép aranyszínűre sütjük. Nem igényel sok sütést, 6-8 perce alatt kész is. Egy húslapát segítségével szedjük egyenletes felületre.

Két-két szívet kenjünk meg mogyorókrémmel. Amikor két szívecskét összeragasztunk, a széleket is töltsük fel, hogy ne maradjanak hézagok, mert bevonáskor csúnyán nézne ki. Egy késsel az illesztéshez emelünk a mogyorókrémből, majd a kés hátával szépen elsimítsuk.

A csokoládét felolvasszuk, majd bevonjuk vele a szíveket. Tetejüket megszórjuk tortadíszítéshez használt cukorkával, vagy tetszés szerint díszítjük.

Tipp: Ha megcukrosodna a mézünk, nem kell megijednünk, hogy tönkrement. Kisebb adagokra osztva, meleg vízbe állítva hagyjuk felolvadni. Semmiképp se állítsuk túl forró vízbe, és egyszerre csak annyit melegítsünk, amennyit rövid időn belül elfogyasztunk.

2011. december 16.

A nagymama mézes krémese


Tegnap édességre vágytunk, a gyerekek pedig azt a sütit kérték, amit a „tata úgy szeret”. Megvolt hát az alkalom, hogy kipróbáljak egy régóta tartogatott receptet, kivágva, talán egy régi Dolgozó Nő-ből, ha jól emlékszem.

Talán a régi recept hangulata tette, de újabb időutazást éltem át, hiszen ez a mézes krémes egészen olyan volt, mint gyermekkorom mézese, azzal a különbséggel, hogy akkor szilvalekvárral készült. A gyerek-teszten is átment. Igazi nagymama sütije ízű:-)

A végeredmény egy gyorsan puhuló, icipicit savanykás töltelékes sütemény. A receptben a tetejét glazúrral bevonták – ó, azok a régi házi készítésű glazúrok – én úgy gondoltam csokoládé nélkül is elég édes. A receptben nem szerepel, de én a kisülő lapokat meleg tejjel alaposan lekentem, valahogy úgy éreztem, hogy le kell. Amolyan igazi békebeli sütemény.


Hozzávalók a tésztához: 60 dkg liszt, 22 dkg cukor, 10 kanál méz, 5 dkg vaj vagy margarin, szerintem a zsír is jó, abból nyilván valamivel kevesebb, 2 tojás, 1,5 csomag sütőpor, 1 kanál kakaó.

A krémhez: 15 dkg búzadara, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 2-2,5 dl tej, 2 csomag vaníliás cukor, 1 citrom héja és leve.

A lekváros töltelékhez: 20 dkg savanykás lekvár, 4-5 kanál darált dió.


Elkészítése:

Először tegyünk fel forrni 2 dl tejet. Óvatosan kavarjuk bele a grízt és a cukrokat, majd főzzük, míg a búzadara egészen puhára fő. Ha még nem egészen kész, de már túl kemény, kevés tejjel öntsük fel, és kavarjuk simára. Addig kavargassuk, illetve pótoljuk a tejjel, míg egy szép, sűrű, de nem kemény masszát kapunk. Még melegen reszeljük rá a citromhéjat, és kavarjuk el ízlésünk szerint citromlével. Hagyjuk langyosra hűlni, majd a vajjal verjük habosra.

Amíg hűl, gyúrjuk be a tésztát. A mézet a cukorral és a vajjal tegyük lassú tűzre, és kavargassuk, míg a cukor és a vaj egyaránt elolvad. Azonnal vegyük le, adjuk hozzá az első tojást, ezzel verjük habosra, majd a második tojással is ugyanígy járjunk el. Öntsük hozzá a liszttel elkavart sütőport, majd gyúrjuk ki. Ha egy kissé száraznak, keménynek érezzük, a tészta nem áll szép cipóvá össze, adjunk hozzá 1 kanál tejet. Osszuk hat részre, ebből kettőt gyúrjunk ki a kakaóval. Formáljunk cipókat, és azonnal kezdjük el kinyújtani és kisütni őket, különben megkeményedhetnek. Ne süssük túl sokáig, mert megkeményednek, hamar elkészülnek. Még a forró tepsin kenjük be a meleg tejjel a lapokat, majd hagyjuk kihűlni.

A lekvárt a dióval kavarjuk el. A lekvár minőségétől függően több-kevesebb dióra lehet szükségünk, egy jól kenhető keveréket kell kapnunk.

Ezután töltsük meg a lapokat, a tetejét kissé nyomkodjuk meg, majd 2-3 óráig hagyjuk puhulni. Mivel attól függően, mennyire sülnek meg a lapok, előfordulhat, hogy több időt vesz igénybe a puhulása, ezért óvatosságból nem árt, ha előző nap elkészítjük.

Tetejét csokoládéval, glazúrral, porcukorral, tetszés szerint megszórhatjuk.

Erdélyi Konyha Falinaptár 2012


A 2011-es évi EK falinaptár sikere fölötti örömében a kiadó 2012-re is összeállított egy csodaszép, forgathatós falinaptárat, ami már kapható az újságárusoknál.
Szerintem ajándéknak is szép, én is ajándékozok belőle három ismerősömnek:-)

2011. december 15.

Omlós karácsonyi kiflik, azaz csodakifli

Régen lakodalmas sütemény volt, míg vendégváróvá, ünnepivé nem vált, a kicsiny kis falumban jellegzetes karácsonyi sütemény volt. Olcsó, nagyon kiadós és igazán finom. Elég babra munka, de azoknak, akik a nagyon krémes sütemények helyett aprósüteményeket választanak, egészen biztosan ízlik majd. Próbáltuk már halvával, raháttal, illetve sima szilvalekvárral, és ha jól emlékszem, gesztenyepürével is. Mivel a Karácsonyt mindig a szüleimmel ünnepeljük, édesanyámmal együtt szoktunk sütni-főzni, ez a sütemény pedig mindig azokat az átbeszélgetett "bögyörészéseket" juttatja eszembe. Én ezért is szeretem a csodakiflit:-)


Hozzávalók: egy nagy adaghoz: 90 dkg liszt, 30 dkg zsír, 5 tojás sárgája, pici só, diónyi élesztő, 2 dl tejföl, vagy tej.

A töltelékhez 5 tojás fehérje, dió, 2-3 kanál savanykás lekvár, cukor ízlés szerint.

A lisztet a zsírral elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojások sárgáját, az élesztőt, a sót, és annyi tejjel, vagy tejföllel dolgozzuk, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk.

A tojások fehérjét a töltelékhez keményre verjük, beledolgozzuk a diót, majd annyi cukorral és lekvárral keverjük el, hogy finom, kenhető tölteléket kapjunk.

A tésztát kinyújtjuk, majd olvasztott zsírral vékonyan lekenjük. Feltekerjük, majd ujjnyira szeleteljük. Egyenként kinyújtjuk őket, megkenjük a töltelékkel, majd kifli alakúra tekerjük. Tepsibe szedve, közepes tűznél készre sütjük. Még melegen porcukorba forgatjuk.

Sokáig eláll, régen lakodalmak egyik kedvelt süteménye volt. Elég sok lesz belőle, de mivel jól eláll, érdemes belőle nagyobb adagot sütni.

Mézes diószelet


Egy igazi karácsonyi íz, mézes és fűszeres, a krém is nagyon finom. Az egész sütemény puha és omlós. A receptet Moha Konyhájában találtam, itt-ott icipicit változtattam csak.


Hozzávalók a tésztához: 50 dkg liszt, 20 dkg durvára tört dió, 20 dkg porcukor, 20 dkg méz, 10 dkg vaj, 3 kiskanálnyi mézeskalácsfűszer (fahéj, gyömbér, szegfűszeg), 2 tojás, 2 dkg szódabikarbóna, 1 citrom héja.

Hozzávalók a krémhez: 25 dkg mascarpone, 12 dkg porcukor, 8 dkg kristálycukor, 10 dkg liszt, 5 csomag vanília, 5 dl tej, 1 kanál rumaroma, 1 citrom reszelt héja, 2 dl tejszín, 1 csomag habfixáló.

Hozzávalók a csokoládémázhoz: 20 dkg étcsokoládé, 10 dkg vaj.


Egy edényben felmelegítjük a mézet, de csak amíg szép folyékony lesz. Nem szabad felforrnia! A tűzről levéve beledolgozzuk a citromhéjat és a mézeskalácsfűszert. Félretesszük.

Egy tálban összekeverjük a lisztet a dióval és a porcukorral. Hozzáadjuk a szódabikarbónát és a fűszereket, majd beledolgozzuk a tojásokat, és eldolgozzuk. Lassanként hozzá adjuk a mézes keveréket is. Ragacsos masszát kapunk, amit éjszakára egy műanyag zacskóba töltve pihenni hagyunk.

Másnap két részre osztjuk, átgyúrjuk, 10 percig pihenni hagyunk, majd egy nagy tepsi méretére kinyújtjuk. Sütőpapírral bélelt tepsiben késze sütjük. Hagyjuk kihűlni.


A krémhez a tojások sárgáját a 8 dkg kristálycukorral, a liszttel, a vaníliával és a tejjel kikavarjuk, majd kis lángon besűrítjük, hagyjuk kihűlni. A mascarponét a porcukorral habosra kavarjuk, és apránként beledolgozzuk a kihűlt krémbe. A tejszínt felverjük és óvatosan a krémbe forgatjuk, végül beleadjuk a habfixálót is.

A krémmel megtöltjük a tésztát. A csokoládét összeolvasszuk a vajjal, és a sütemény tetejére simítjuk. Amikor kezd hűlni, egy rajzoljuk be a szeletek helyét, mert teljes kihűlés utána csokoládé törhet.

2011. december 13.

Szocialista nosztalgiás „rövidlé krumpli”


Nos, hát igen. Sokszor átkozták, rázták az öklüket és suttogva a halálba kívánták az emberek azt a bizonyos átkost. Sem kenyeret, sem tojást, sem húst nem kaptunk, a vajat látásból sem ismertük, és egy hónapra másfél margarin, meg 3 kg krumpli volt a fejadag… Az egyetlen csokoládé, amit kapni lehetett, egy félbe vágott tojásra hasonlított, valami sárga töltelék feszített a közepében, ami olyan kemény volt, hogy ha nem vigyáztunk, agyrázkódást kaptunk, ha kettéharaptuk… Ha ugyan ketté tudtuk harapni. Ha nem, hát elszopogattuk. Jó sokáig kitartott…


Karácsony előtt kilóra vettük a házilag főzött szaloncukrot, és az évek óta gyűjtögetett, általában egyszerű ezüstszínű, újrafelhasználós szaloncukorpapírba csomagoltuk, amihez kézzel vágtuk rojtosra a szalvétát. Mert akkoriban még járt egy belső, fehér réteg is a cukorkákra. Felvágottért egy egész délutánt álltunk sorba, és kaptunk fejenként fél kg-ot. Ha hárman nyomattuk ki a szuszt magunkból, mindjárt volt másfél kg, vízízű szalámink, amit sosem ettem meg. Kivéve a parizert, sütve, krumplipürével. Ez is egy aranykorszaki ételünk volt.


Mivel igen nosztalgikus vagyok, néha ezt is elkészíteném, de ma már nem lehet olyan parizert kapni, ami sütéskor ne robbanjon szét. Ha ezt kegyesen mégis elfelejti, akkor először szép fejlődésnek indul, legalább négyszeresére nő sütés közben, hogy aztán rögtön miután kivettük, úgy összeessen, mint egy gyomron rúgott, másnapos lufi. Hát kinek van kedve megenni azt a ráncos, rossz színű valamit, amiről még fogalmam sincs, mi lehet benne…


Azonban néha sikerül kifognom az átkos-áldott időkben (hiába, fiatal voltam, vidám, szerelmes, akkor voltam boldog) néha, bélkinyomós délutánokon valami csontig vágott, füstölt koncot. Ebből aztán fantasztikus burgonyás étel készült, mindannyiunk örömére. Nem volt nagy kunszt. És magam sem értem miért maradt olyan nosztalgikus íze, de ez van. Persze változnak az idők, akkoriban nagyon megörültem volna egy olyan csontnak, amit ma meg sem veszek, de azért mostanában is sikerül néha olyan darabot találni, amin ínycsiklandozó husika csalogat. Csibék legalább olyan jó ízzel csupaszgatják a csontokat, mint én annak idején.

Nem tudom miért „rövidlé”, amikor mindig sok lével főztük, mert ez úgy a finom. Kicsit egytál, kicsit krumplifőzelék, kicsit krumpligulyás. Finom. Aki még sosem készítette el, és szereti a füstölt húsos ízeket, talán érdemes kipróbálni:-)


Hozzávalók: 1 körülbelül 1 kg-os, lehetőleg szép húsos csont, 1, 5 kg krumpli (az sem baj, ha marad, felmelegítve semmit nem veszít az ízéből), só, bors, 1 vöröshagyma, némi darált paprika, vagy friss zöldpaprika, petrezselyemlevél, pirospaprika, kevés zsiradék.


A csontot szemekre szedjük, langyos vízben legalább egy órát áztatjuk. A vöröshagymát apróra vágjuk, megdinszteljük. Hozzáadjuk a paprikát, ezzel is dinszteljük kissé, majd rádobjuk a pirospaprikát, elkavarjuk, és felengedjük vízzel. Belerakjuk a csontot, és lefedve bő vízben majdnem készre főzzük. Közben meghámozzuk a burgonyát, kis kockákra vágjuk. Hozzáadjuk a csonthoz, ha szükséges sózzuk – számoljunk rá, hogy a csont eleve sós – borsozzuk, petrezselyemzölddel megszórjuk, és készre főzzük.

És egy idevágó zene, a nagyon-nagyon nosztalgikus hangulatú Csinibabából:-))



2011. december 11.

Alufóliás csirkecomb zöldségekkel


Hozzávalók személyenként:

2 csirkecomb, 20-30 dkg vegyes zöldség: répa, brokkoli, hagyma, gomba, káposzta, só, bors.

A combokat sóval, borssal dörzsöljük be. A zöldségeket vágjuk kisebb csíkokra, kockákra, a gombát ujjnyi szeletekre, a brokkolit szedjük kisebb rózsáira. Vegyünk egy alufólia darabot, helyezzünk rá egy combot, tegyük mellé a zöldség felét, ezeket sóval enyhén szórjunk meg, ugyanígy járjunk el a másik combbal és a maradék zöldséggel. Levegőmentesen csomagoljuk be, majd forró sütőben körülbelül 35-40 percig süssük. Ha a hús megpuhult, kitakarva toljuk még vissza 5-10 percre, hogy szépen megpiruljon. Frissen, forrón kínáljuk.

Ilyenkor télen savanyú káposztával is készíthetjük, de ha túl savanyú a káposzta, ne feledjük előbb forró vízben átmosni, vagy áztatni rövid ideig.

2011. december 10.

Vaníliakrémes palacsinta cukrozott ribizlivel


Hozzávalók 4 személyre:

4 palacsinta, 2 tojás, 3 dl. tej, 2 púpos kanál liszt, 2-3 kanál cukor, attól függően mennyire szeretjük édesen, 1 csomag vanília, kevés citromhéj, cukrozott vagy friss ribizli.

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat a cukorral és a vaníliacukorral kikavarjuk, hozzáadjuk a lisztet, majd a tejet lassanként hozzátöltve csomómentesre kavarjuk. Hozzáadjuk a citromhéjat is, majd lassú tűz felett, állandóan kavargatva addig főzzük, míg besűrűsödik. Kezdő háziasszonyok gőz felett főzzék, mert könnyen odaég. Amikor elkészült a tűzről levesszük. A tojások fehérjét csipetnyi sóval keményre verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a vaníliás krémbe.

A palacsintát úgy helyezzük, hogy az egyik széle a tányér felén feküdjön. Negyedére kenjünk a krémből, majd úgy hajtsunk egy keveset a kenetlen palacsintából, hogy az egyik végén hajtsunk egy „gallért”. Kenjünk rá kevés tölteléket, majd a fennmaradó végét is hajtsuk rá, ebből is hajtsunk vissza egy keveset. A lényeg az, hogy a vaníliakrém a két végén és a legalsó hajtás alatt kilátsszon a palacsintából. A krémre kanalazzunk a cukorban eltett gyümölcsből vagy szórjuk meg friss, mosott, jól leszárított ribizlivel.

Természetesen bármilyen más, friss, vagy kompót-, illetve fagyasztott, cukros gyümölccsel is elkészíthető.

2011. december 3.

Tárkonyos májleves


Felmenőimben én és nagypapám voltunk nagyon levesesek, ha választani kellene, tuti, hogy inkább ez, mint a főétel. Épp ezért sokszor keresgélek újfajta levesek után, az alábbit azt hiszem egy szerb oldalon találtam, szerintem nagyon finom. És mivel télen kifejezetten a savanyú ízeket részesítem előnyben, most szezonja van:-)

Hozzávalók: 60 dkg csirkemáj, 1 szép szál sárgarépa, 1 szál fehérrépa, 2 cikk fokhagyma, 1 kisebb vöröshagyma, tárkony, só vagy egy húsleveskocka, bors, tejföl, savanyításhoz citromlé vagy ecet.

A májat legalább 1-2 órára áztassuk hideg vízbe, vagy tejbe. Ez utóbbitól porhanyósabbá is válik. A vizet időnként cseréljük alatta. A répákat vágjuk vékony, hosszúkás csíkokra, a hagymát tisztítsuk meg és vágjuk apró kockákra. A fokhagymát zúzzuk össze. Kevés zsiradékon futtassuk meg a hagymát, mielőtt elkészülne kavarjuk el benne a fokhagymát. Ezzel is fonnyasszuk rövid ideig, majd adjuk hozzá a zöldségeket. Engedjük fel 1 liter vízzel és forraljuk fel benne a húsleveskockát. Amikor a víz már forr, adjuk bele a májakat egyenként, míg a víz újra forrni nem kezd. Így nem válik zavarossá a levesünk. Miután az összes májat hozzáadtuk, lassú tűzön, fedő alatt főzzük, míg a máj megfőtt. Az utolsó 10 percben szórjuk meg tárkonnyal. Amikor letelt az idő, öntsük hozzá a simára kavart tejfölt, aki jobban szereti úgy, előtte keverjen hozzá egy kanálnyi lisztet is. Együtt felforraljuk, majd forrón, savanyítva kínáljuk.