2010. december 8.

Disznótoros velő


Finnyásabb olvasóimat felkérem, hogy ezt a bejegyzést ne olvassák végig.

Ez az az étel, amelyikről elmondhatom, hogy állandó dilemmák között eszem meg. Nagyon furcsa dolog ez, de tényleg így van. Akárhogy is kerülgetem, undorodok a gondolattól, hogy megeszem a disznóvelőt, mégis mindig megteszem, mert irtózatosan finom, és igenkülönleges, ráadásul csak évente kétszer-háromszor készül, disznóvágás napját követő reggelen. Anyukám családjában nem készítették, a receptet apukám hozta magával, ami szép lassan befészkelte magát a szokásaink közé.

Édesanyám a következőképp készíti. A disznó feldolgozása közben hideg vizes edénybe szedett velőt hűvös helyen, másnap reggelig, többszöri vízcserével kiáztatja. A kolbászhús kikavarása után egy adagot ebből is félretesz. Ez ízléstől függően lehet több-kevesebb, ki hogy szereti, na meg milyen mennyiséget szeretne készíteni. Anyukám a kész ételt már nem melegíti, úgyhogy mindig csak annyit készít belőle, amit frissen elfogyasztunk.
Következő reggel 3-4 szép fej hagymát apró kockára vág, majd zsiradékban megdinszteli. Hozzáadja a lecsepegtetett velőt, jól elkavarja, majd belekeveri a kolbászhúst is, és addig kavargatja, míg az egész szépen megsül. Ízesíteni már nem kell, a kolbászhús eleve ízesített. Ezután ízlés szerinti mennyiségű tojást üt rá, ezzel is átsüti, és kész is.

Azért, hogy mégis legyen hozzávetőleges mérték, körülbelőlegesen így néz ki: egy disznó velője, jó összemaréknyi kolbászhús, 3-4 hagyma, de 5 sem rontja el, 4-6 tojás.
Savanyúsággal, kenyérrel, pirítóssal, én mondom, igazán finom.

Csak ne lenne a tudat, hogy velő…

Más furcsaságok is asztalra kerülnek még felénk, amit például mi nem szoktunk elkészíteni. Például a hagymás vér, vagy a rizses vér. A családom egyáltalán nem eszik vért, így érdemben nem tudok hozzászólni, de tudom hogyan készül. Az alap mindkettőnél jó nagy adag dinsztelt hagyma, melyre kis darabokban rávágják a már megfőtt vért. Összekavarva kínálják, disznótor reggelén (nálunk ehelyett pirítós-fokhagymás kenyér van, régebben fahéjas forralt borral, mostanában nálunk ez is elmarad). A rizses változat annyiban különbözik, hogy előre kifőzött rizzsel kavarják el a hagymás vért.

10 megjegyzés:

Cakeni írta...

Nem tartozom a finnyásak közé , mert mondhatom hogy mindenevő vagyok(látszik is rajtam:D),de a velőt és az agyat nem tudom megenni,pedig már rengetegszer megkóstoltam de nem megy. Ezt a receptet nem ismerem ,lehet hogy még egy utólsó próbálkozást teszek hátha megszeretem( habár kétlem ):D

4Gyerek írta...

na, mi sem bizonyítja jobban, hogy még nem gyógyultam meg mint az, hogy (még) nem kívánom.
vér is jöhet, véres hurkából imádom a levest, amit még gyerekkoromban mocskos levesnek neveztem.
na jó, rizseset nem kérek.

Hajnalka írta...

Ha anyukám nem készítené el, azt hiszem, én magam sem enném meg soha. De amikor érzem az illatokat, muszáj megkóstolnom:-)

Emlékszem, gyerekkoromban a nagymamám, aprólék vágása után a vérthideg vízbe téve hagyta megalvadni, majd pörköltben, egy darabban kifőzte. Nem tudom hogy csinálta, hogy nem tört össze, anyukám még biztosan emlékszik, de az volt az egyetlen véres, amit megettem, az nagyon finom volt:-)

Anikó írta...

A velőt nem eszem, de a hagymás vért imádom, disznóöléskor mindig azt reggeliztük. Nagyon finom.
A nagymamám amikor tyúkot, csirkét vágott, felfogta a vért egy tányérba, hagyta megalvadni, kis kockákra vágta és a húslevesbe a végén belefőzte, egész gyerekkoromban boldogan ettem, nagyon finom volt.Én senkit nem szólok meg, hogy mit eszik,mit szeret. Most már sajnos ilyen nincs, ki vág ma élő csirkét, senki. Darabolva vesszük.Pedig ma is megenném.
Brutus jól van remélem és szépen fejlődik, veletek együtt, a szoktatásban:-))))

Fagyal Hajnalka írta...

Anikó kedves, anyukám rendszeresen vág aprólékot, de a vért egy kis gödörbe, a földre engedi. Majd ha egyszer erre jársz.. :-)

Brutuszt imádjuk, már egy napja nem vinnyog, a cicával együtt alszanak, esznek, sőt a kutya még a wc-re is kikíséri a cicát, akinek egyelőre a hasaljáig ér:-)

Nagyon édes, már adtam neki levesben főtt zöldséget, és tegnap egy kis krumplit is megtörve, levessel elkavarva, élvezet volt nézni, hogy eszik. Sokkal jobban ízlett neki, mint a számára vásárolt junior-táp, amit te ajánlottál. Fényképek készülnek, naplóval kicsit nyúlik az idő.. :-)

Viszint két napja ugyanarra a helyre jár kisdolgozni, hiába törlöm fel, kipécézte magának. Rakjak le újságot? Mit tegyek, hogy okosítsam? :-)

Üdvözlöm Falatkát,

Anikó írta...

Hajnalka, ahová pisilni jár, tegyél oda egy rongyot, újságot. Falat is kipécéz magának helyeket és ha nem viszük ki időben, bizony odacsinál. Résen kell lenni nagyon.
Főtt zöldséget, főtt húst és főtt tésztát nyugodtan adj neki, a száraz mellett. A száraz azért kell, mert abban vannak a vitaminok.Viszont krumplit ne adj, mert az nem jó valamiért a szervezetüknek, ezt az állatorvos mondta, krumplit és csokoládét soha semmilyen körülmények között nem szabad adni.
Én Falatnak veszem az olcsó tésztát, amit kifőzök, és ahhoz adagolok ezt azt, ami éppen van.
Tegnap pl.a zöldborsófőzelékünkből kapott a tésztához, boldogan lefetyelte be.
Az nagyon jó, ha a cicával jó barátságban lesznek, és úgy látom azok már most.Sokat fog számítani az együttjátszásban, nem mindig titeket fog nyúzni.
Gratulálok a kislányodhoz, milyen ügyes, meg van az utód az Erdélyi Konyhánál ha te majd nyugdíjba mész:-)))))

Anikó írta...

Hajnalka, jó nektek, hogy ott még Édesanyád frissen vág, nincs párja a friss húsnak, bár szegénynek sokat kell dolgoznia vele, mi itt Budapesten már csak az isten tudja mikor levágott, konyhakészre csomagolt húst vesszük, na jó néha én is megyek piacra, ott még kapni friss dolgokat. De könnyebb egy helyen mindent megvenni, mint többfelé szaladgálni.Igy kényelmesedik el az ember:-))))

Fagyal Hajnalka írta...

Szia Anikó! Később mit csináljak a papírral, vagy ronggyal? Húzzam egyre kintebb az ajtó felé? :-)

Csokit tudtam, hogy nem szabad, de krumpliról még sosem hallottam:-)

Anikó írta...

Igen, Hajnalka a rongyot vagy papírt, ahogy nő a kiskutya egyre jobban fogja tudni tartani a dolgokat, egyre közelebb tedd az ajtóhoz, persze közben is ki kell vinni őt ahányszor csak tudjátok, és észre fogod venni, hogy egyre kevesebbszer csinál bent. Nekünk azt mondta az orvos, hogy kb. féléves korára szobatiszta lesz a Falat, tényleg elég jól haladunk, bár pisi az sokszor van még bent is, de a nagy dolgok már csak véletlenül fordulnak elő bent, azok már kint vannak.Hála az égnek, annyit takarítottam-takarítok még hogy csak na.
Nem baj, egyszer ez is rendeződik.

Jutka írta...

Kedves Hajnalka, nézz be ide, meglepetés vár rád!