Sok receptet próbáltam ki annak idején a kis piros Váncza könyvecskémből, de akkoriban még nem fotózgattam. Igazság szerint ezt csak azóta teszem, mióta az Erdélyi Konyha miatt „dokumentálok”, azelőtt maximum a szülinapi tortákat örökítettem meg.
Egyik kedvencünk lett a császárfánk, avagy Ischli-fánk, amit csokikrémmel is kipróbáltam, de az igazi mégis az eredeti lekváros, mivel attól a sütemény megpuhul, ízletes, omlós lesz.
Gyerekzsúrra, vendégségben mindig jó találat. Nálunk már hagyományos szilveszteri sütemény.
Az eredeti recept mogyorót kér, de mivel mi nagy dió rajongók vagyunk, én azzal készítem.
Hozzávalók:
25 dkg liszt, 25 dkg vaj, 18 dkg cukor, 15 dkg mogyoró (dió), 2 kanál rumaroma, 2 csomag vaníliás cukor, egy csomag sütőpor, az összeillesztéshez ízlés szerinti, savanykás lekvár.
A bevonáshoz 20 dkg étcsokoládé, 8 dkg vaj, a szóráshoz színes cukorkák, vékonyra szeletelt mandula, gyakorlatilag bármi, ami jól mutat.
A vajat a cukrokkal kavarjuk ki, adjuk hozzá a lisztet és a diót, a többi hozzávalót, alaposan dolgozzuk ki. Nyújtsuk vékonyra, körülbelül fél centisre, majd szaggassuk ki, kis, vagy közepes fánkszúróval. Közepes sütőben, körülbelül 10-15 perc alatt megsül, vigyázzunk, ne égjen meg, mert kemény marad.
Miután kihűlt, két korongot ragasszunk össze a lekvárral, majd csokoládémázzal vonjuk be. Ez egy kicsit türelemigényes része a történetnek, de megéri. Még szikkadás előtt szórjuk meg díszítő elemekkel.
Finom, ízletes, amolyan igazi régies hangulatú, nagyszerű sütemény.
Jó étvágyat! :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése