Menü :)

Már sokszor gondoltam rá, hogy felteszek néhány komplett menüt a blogra, de aztán ez mindig elmarad valamiért. Most végre összekaptam magam, és lefotóztam az ételeket. Sajnos egy kicsit meglátszik a képeken, hogy gyerekeim már sürgettek… de legközelebb előbb jól lakatom a sok éhes szájat:-)

Tegnapelőtti menünk tehát:
Póréhagymaleves sajtos vajgaluskával
Tepertős krumplipuliszka
Almás, mákos pite



A pórés leveshez felhasználtam:
2 kisebb próéhagyma fehér részét, egy kisebb zellert, sót, borsot, csipetnyi gyömbért. A sajtos galuskához 5-5 dkg grízt és vajat, 4 dkg reszelt sajtot, 1 tojást, sót.
Először elkészítettem a galuskát. A tojást felvertem kis sóval, majd hozzádolgoztam a többi anyagot. Egy lágyabb masszát kaptam. Félre tettem, míg a leves megfőtt. Eddigre a massza bíztatóan megdermedt. A leveshez kevés vajon megpirítottam a vékonyra vágott hagymát, hozzádobtam a lereszelt zellert. Sóztam, csepp borsot és gyömbért adtam hozzá, majd puhulásig főztem, nem túl sok vízzel, jgy egyfajta krémes állagot kapott. Épp csak belelógattam a botmixert, nem akartam nagyon pépesre törni.
Egy edényben enyhén só vizet tettem forrni, ebbe szaggattam a galuskákat, majd lassú tűzön hagytam megfőni. Nem szabad sem erősen lobognia, sem gyöngyözni, mindkét esetben szétfő a galuska. Leszűrtem, majd hozzáadtam a leveshez.
Szerintem nagyon finom.



A tepertős krumplipuliszka gyerekkorom íze és illata, nagymamám készítette télen, disznóvágás után, amikor a szép tepertő már elfogyott, és megmaradt a törmelék.
Még sosem mértem le miből mennyi kell, de úgy egy kilónyi krumplihoz, jó félmaréknyi tepertő dukál, persze ízlés kérdése.
A krumplit főzzük puhára, majd törjük meg. Egy szép nagy fej hagymát kockázzunk fel, majd zsiradékon süssük szép pirosra. Vegyük le a tűzről, azonnal szórjuk meg piros paprikával.
A tepertőt daráljuk le, kavarjuk a krumplihoz, a hagymával együtt.
Tálaláskor valamilyen savanykás dologgal kínáljuk, mamám szilvakompóttal adta, számomra ez az igazi íz.



Az almás-mákos pitére innen fájdult meg a fogam.
Nagyon könnyű volt elkészíteni, és nagyon könnyen köddé is vált…
Mivel a receptben azt írja, a tésztának pihenni kell, ezt gyúrtam be legelőször, még a leves ellőtt. Betettem a hűtőbe, majd amikor már minden főtt, elővettem, és elkészítettem.
Szükségem volt:

A tésztához: 30 dkg liszt, 17,5 dkg margarin, 1 kanál cukor, csipet só, 6 kanál hideg víz.
A töltelékhez: 1 kg alma, 15 dkg cukor, fahéj, kb 1 dl. mák, morzsa, baracklekvár.

A tésztához valókat összegyúrtam, míg a kezemről szépen elvált a tészta. Először úgy tűnik, nem fog összeállni, de végül is nagyon szép kis tészta lesz. Letakarva hűtőbe. Az almákat meghámoztam – kissé régiek voltak már, ezért is kerestem almás receptet, a héjuk már fonnyadt volt. De a friss almát nem hámoztam volna meg. Megszórtam a cukorral, félretettem.
Mikor a tésztát kivettem a hűtőből, az almát kinyomkodtam a levétől. Egy piteformát kikentem vajjal, majd a tésztát két részre osztva, az elsőt, amit egy kissé nagyobbra hagytam, kinyújtottam. Kibéleltem vele a formát. Az alját megkentem lekvárral, majd jól megszórtam morzsával. Eredetileg kekszmorzsa kellett volna hozzá, kekszem volt is itthon, csak darálni nem volt kedvem. De a morzsa szerintem semmit sem rontott az ízén. Ezután megszórtam a mákkal, majd újra morzsával. Utálom a szalonnás, átnedvesedett tésztákat. Erre halmoztam az almát, megszórtam fahéjjal, és na persze, hogy morzsával. Ezután befedtem a másik rész, kinyújtott tésztával. A széleket visszahajtottam. Lekentem tojással, villával megszurkáltam, majd közepes tűznél kisütöttem.
Langyosan már szépen szeletelhető. Nagyon finom.