A felvétel eredeti. Becsszó...
Egy repülő gyerek!
????
Áááá, neeeem. Ő a keresztfiam, Alex. Amikor fiam vigyorogva kijött, hogy szuperképet fotózott, először én lettem rosszul, aztán az Alex anyja. Persze az ifjúság nem értette most mit vagyunk úgy oda, "csak az ágyneműtartóról ugráltak" és különben is leraktak minden párnát meg ágyneműt a földre, úgyhogy nem ütötték meg magukat!
Tényleg nem értem. A mai szülőknek semmi humorérzékük!
A mindenit!
Sziasztok:-)
Én próbáltam az oldalaitokon keresni kedves ismerőseim, kollégáim, de nem sok sikerrel... Kiscsibéim házi csokira éheztek, így ma vettem tejport, de az interneten található receptek közül nem tudom eldönteni, melyik volna a legjobb. Havalakinek volna tapasztalata ebben,nagyon-nagyon megköszönném, ha megosztaná velem.
Ottis kedves! Hétvégén végre megsütöttem a kókuszkockát, de valamiért nem egészen olyan lett, amire vágytam. Fotózni elfelejtettem, de a lényeget elmondom. A tészta nagyon finom lett, nem száradt ki- igaz, ideje sem maradt, úgy ették, mint a cukrot. A mázzal volt némi bajom, mivel túl lágy maradt, nem lett olyan roppanós, mint a tied. Lehet a csokival volt baj? A kereskedésekben kapható, sima fehér csokit vettem, és épp úgy készítettem el, ahogy tőled tanultam. Az íze finom volt, egészen más, mint a főzött csokimázé, mondom, tökéletesen odavoltak érte, de én a roppanósra vágyok:-)
Mit gondolsz, mi lehetett a baj?
.JPG)
8 megjegyzés:
Kedves Hajnalka, az enyém sem volt akkor roppanós amikor elkészült, másnapra amikor vittem, addig egy kicsit megszilárdult a kéreg csokikéreg rajta. De amikor készült pontosan olyan lágy volt.
Nagyon jó a kép, hát én is beijedtem volna ha a fiam lenne egy ilyen fotón .-)Elsőre legalábbis...
Nálam találsz egy házicsoki receptet, nem a hagyományos, mivel főzés után sütőbe rakom, de nagyon finom lesz, esetleg nézd meg!
Ottis kedves, megtaláltam! Nagyon érdekes recept, ilyet még nem is hallottam:-)Kipróbálom:-)
A sütivel kapcsolatban: gyerekes, sütiimádós apukás vendégségbe vittem, úgyhogy nem élte meg a másnapot, így nem tudhattam, hogy másnapra roppan. Mindenképp nagyon örülök a receptnek, nagyon finoma tésztája. Vendégfogadóm is elkérte a receptjét, nagyon tetszett neki az új íz, a "már unalmas"helyett:-)
Először azt hittem, hogy valami filmből van a fenti kép. Haláli! Kiskoromban én is imádtam mindenhonnét szabadesni, de ma már az alacsonyabb dolgokról is alig merek leugrani. Talán kinövi az ember? Vagy a korral nő a félelemérzetünk is?
Hát, én mindenhova felmásztam, mindig engem küldtek, ha mászni kellett. Az idén festettem, és már az asztalra állított széken is halálközeli élményem volt:-)
Talán ki is nőjük, de lehet,hogy csak belénk programozták, hogy már nem nekünk való, kedves Ms.Poppy:-)
Tény, hogy a gyerekek veszélyingere még sokkal kisebb:-))
Hajnalka,néss be hozzám és fogadd szeretettel!
Hmmm, az, bizony finom volt ott Déván!:) De a tied sem lehetett rossz! Képzeld, én még sosem sütöttem semmiféle kókuszkockát.:P Majd ezután.
Házicsokt Zitánál találsz, kukucskáld meg: http://sziszik.blogspot.com/2010/08/hazicsoki.html
Apropó, jártál nálam? vár valami: http://edithreceptjei.blogspot.com/2010/09/megint-kaptam.html
Nagyszerű ez a kép! Az az kis őszinte gyerekes csibészség, ami árad belőle... leveszi a lábáról az embert :)
Az a borzasztó ártatlanság, igaz? :-) Hogy az embernek a végén lelkiismeret furdalása lesz, amiért megszidja őket! :-)
De hiába, eltelt a gyerekkorunk, oda a humorérzék:-)
Fiam nevében köszönöm a dicséretet:-)
Megjegyzés küldése