Bevallom férfiasan, hogy a spájzba kerülő, üvegbe eltett nyáriasságokhoz mindössze annyi közöm van, hogy anyukámnál berakom a kocsiba, idehaza becipelem, és szépen elrendezem a polcokon. Azt nem mondom, hogy amikor odahaza vagyok, nem segítek, de azt szerénytelenség lenne állítanom, hogy az én kezem munkái. Az alábbi receptek mind édesanyám kipróbált, bevált, és az általunk kedvelt receptjei, évek óta így kerülnek üvegbe. Anyukám megszállott elrakó, a saját, általa kicsinek mondott, de az enyémnél körülbelül nyolcszor nagyobb spájzban még 2007-es eltétemények is várják a sorsukat.
Idén, egy ismerős úgy döntött, hogy felszámolja erkélyen tárolt „borkán” azaz üveggyűjteményét, és anyukámnak adja őket (köszi Hajni!). A fenti képen látszik, mennyi is volt ez… és épp akkor, amikor a festés legközepén tartottam. Egy napom ment el az üvegek kitisztítására. A váratlan üveg-áldásnak az lett a vége, hogy anyukám képtelen volt leállni, így a pihenésre szánt napok odahaza kavargatással, darálással, darabolással, stb. teltek.
Ez úton is köszönöm anyukámnak, hogy fáradtságot és önmagát nem kímélve, kertjében megtermeli, gondozza – esetenként megveszi - és ősszel elrakja a számtalan kompótot, savanyúságot, étel alá valót, mindezt szeme fényéért, kis családjáért.
.JPG)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése