Nekibuzdulva!

A jó öreg Dáciával:-)Majd 20 évvel ezelőtti kép:-)

Autumn oldalán, egy nagyon jó kis pillanatmegörökítés részese lehettem. Nem tudom miért kötöttem össze egy saját élménnyel, de most ezt ki kell írnom:-))

Egy esős, kellemetlen nyári nap sok-sok bosszúsága mellett dugóba kerültem. Magamban morogtam – bár lehet több volt ez annál, amikor a szemem sarkából észrevettem, hogy a sofőr hevesen hadonászik. Odanézve láttam, hogy valami szárnyas bogárral küzd nagyon elszántan, komoly képpel, szótlanul. Olyan esetlen volt, hogy hangos nevetésben törtem ki, és azonnal eszembe jutott egy leánykori emlékem, amikor apukám Dáciája lerobbant valahol két falu között. Ezzel még nem volt különösebb gond, ahogy mondani szokták, az a jó a Dáciában, hogy egy csavarhúzóval is meg lehet javítani. Azonban épp egy trágyadomb mellett álltunk le, amit nyilván épp szétszórni készültek a földön. Körülbelül egy fél perc alatt megtelt a kocsi léggyel, ennyit még soha életemben nem láttam. Az esemény csúcspontja az volt, hogy anyukámmal a hasunkat fogva nevettünk, míg apukám odakint hadakozott a siserihaddal. Attól, hogy milyen jól szórakozunk rajta, csak még dühösebb lett, amitől viszont mi szó szerint nevetőgörcsöt kaptunk. Tudom, nem volt túl szép dolog, de annyira lehetetlen helyzet volt, hogy nem bírtunk osztozni apukám dühén.
Később persze már ő is nevetett, de azért pár kilométeren át még motyogott valamit az együttérzésről…