És tessék, már megint!

Az ember azt hinné, hogy egy idővel mindent meg tud szokni, vagy éppen elun. Nem tudom mi lehet ebben a mi kis Erdélyi Konyhánkban, de én minden hónapban újra és újra élvezem. Na meg újra és újra átlapozom. Először csak úgy hirtelenjében, hogy elüssem azt a nagy kíváncsiságomat, utána meg alaposan, komódosan. Mert jól esik, mert az enyém, a mienk, az olvasóké, mert erdélyi, mert magyar...

Mert ezek az ételek mind kipróbáltak. Mert nem egy egész hadsereg készíti el az ételek fotóit, hanem a kimerült háziasszony-szerkesztő, akit ráadásul sokszor már nyaggat a família, hogy enne már..

Mert igazi és valódi, mert emberközeli és bármikor elkészíthető. A legtöbb recepthez való pedig megtalálható a fagyasztóban, kamrában. Vagy ha nem, akkor meg a sarki boltban.
Na lássuk, miről is beszélek:-)

A júliusi lapszám megint nagyon szép lett. A borító vonzó, a vezércikk pedig megér egy kisebbféle misét Hazug Pista történetével, na meg Török Zoltán halászati üzenetével, amit nem ártana megfontolni. Egyet értek vele, a mi asztalainkra szinte már csak ünnepnaponként kerül halhús az asztalra. Vagy nem...(Aktuális: hallottátok, hogy a pangasius állítólag mérgező? A net tele van vele, mi a véleményetek róla?)

A hónap háziasszonya a mindig mosolygós Zsuzsika, aki elsősorban a nagyon guszta csirkegombóclevesével mozgatta meg a fantáziámat, na meg a tepsis csirke vele sült krumplival is. De nagyon! :-)

A teljesség igénye nélkül említeném meg a különdéle rovatokat, így például egy igazi kuriózumot, a bukovinai ízeket, amit a kiadó igazgatója, Varga Károly tolmácsolt nekünk. Megjegyzem, én nagyon szívesen olvastam a rövid visszaemlékezést is gyerekkoráról. Engem mindig meghat, ha valaki a gyerekkorról, felmenőiről mesél. Ezek vagyunk mi, ezek a gyökereink. Sokan sajnos szégyellik honnan jöttek, ami nagy-nagy baj. Egyrészt ez előbb-utóbb megbosszulja magát, mivel a gyökereket sosem lehet kitépni a szívből (vagy igen?), másrészt mert az ember olyan, mint egy sodródó levél, ha csak teng-leng az új világban. Nem gond, ha elkerülök a nagyszüleim, szüleim földjéről, de tudjam, honnan jövök!
Szóval nekem jólesett ez a pár sor Karcsitól. Nem mellékesen, a málés receptek is igen ínycsiklandozóak..

Edóka ismét karcsúsodós receptekkel jött, Éva többek között a habos gyümölcstekercsével alkotott nagyot.
Adél receptjei és képei ismét nagyon szépek lettek, az egyiptomi torta pedig igazi különlegesség, tuti, hogy elkészítem, talán épp édesapám közelgő születésnapjára!
Gál Edit pénztárcakímélő és tápláló, Sütő Edith "tüzes", Jutka meg paprikás receptekkel tette hozzá a magáét.
Csatlós Erzsébet nagyszerű nyári reggelikkel, na meg három ígéretes grillpáccal készült, Barabás Orsolya pedig Szezá... Éléskamra tárulj! felkiáltással rámolta ki a kamrát, hogy nekünk finomakat mutasson.
Mindenki Kicsi Zsigája egészen biztosan ínyére főzött Török Zoltánnak, hiszen két nagyon jó halas recepttel, közöttük a saját ízlése után elkészült halászlével örvendezteti meg az olvasót. Én márpedig tudom, hogy van neki ilyetén ízlése, mert Gyulán olyan vadaspörköltöt ettem a keze alól, hogy csuhaj.

Tibi ínyencségeit Berecki Emőke tolmácsolja, a kijevi csirkemell nagyon harapnivalóan néz ki.
Jómagam citromos, nyári hűsítő ízekkel, illetve a "lépésről lépésre" rovatban egy családi kedvencet mutatok be, tejfölös, zöldséges hús formájában.
Ottilia barakosat és szarvast készített, vendégbloggerünk, Gerlachfalvy-Hajós Réka pedig igazi nyári, könnyű ételeket, Ozsváth Berényi Timka csíkszeredai tinink úgyszintén. A hónap olvasói receptjei, a brassói Sándor Csilla tolmácsolásában sem különben ínycsiklandozóak, például a gombakrémes szűzpecsenye igencsak megfogja a fantáziát.

Gasztronovellával Török Zoltán, megfejtendővel Csatlós János, horoszkóppal és horoszkóp-menüvel én jelentkezem, ahogyan eme lapszemlével is.

Mert hát nem bírom megállni, hogy ne tegyem:-)

A kiadó, a szerkesztők és a közreműködők nevében egyaránt kívánok nagyon jó lapozgatást, sok-sok kipróbált receptet júliusra, na meg minél több kellemes hűsülést is:-)