A hájas a kényes pontom. Egyszerűen elfelejteném, ha tehetném, mert iszonyúan sok munkával jár, unalmas, és ráadásul, szerintem még csak nem is finom. Nem beszélve arról, mennyi hájat kell belesütni, talán ez zavar leginkább.
Disznóvágások után mind le kell fagyasztani a hájat, mert édesapám igencsak szereti a hájast, így néha, pár napos lelki felkészülés után előveszek egyet, és elkészítem, ha mi megyünk, vagy a szüleim jönnek.
Azonban az ilyen napok már azért is rosszul indulnak, mert tudom i vár rám. Ez van, hazudnék, ha mást mondanék.
Legutóbb pár napja készítettem, azonban nem volt kedvem a macerához, ezért egész előtte való este a következőkön törtem a fejem:
1: hogyan lehetne lerövidíteni az elkészítési időt?
2: hogyan lehetne kevesebb hájat felhasználni?
3: hogyan lehetne a tésztát könnyebbé tenni, hiszen ez a másik bajom vele, valós súlyra gondolok. Nekem olyan tömény, nehéz ez süti.
Hát, végül is részleges sikert arattam. Először is, vegyük át gyorsan, a tésztához kell:
60 dkg liszt, 3 tojás sárgája, 1 kanál ecet, 1 kanál cukor, víz.
A kenézhez: 60! dkg háj, 30 dkg liszt.
Nagy gondolkodásom közben rájöttem, hogy a hájas gyakorlatilag rétes, csak hájjal, és elkomplikálva. Ezért úgy döntöttem, hogy a következőket változtatom. Az összes 90 dkg lisztet egyszerre dolgoztam ki a tojások sárgájával, a cukorral - de kifelejtettem belőle az ecetet.
A hájat jól kidolgoztam, két részre osztottam és csepegni tettem.
A tésztát is két részre osztottam, majd az egyiket amilyen vékonyra csak tudtam, kinyújtottam, majd kézzel húzogattam. A lágy hájat kis adagonként kézzel elkentem rajta, óvatosan, mert erősen szakad. Jobbról, balról, lentről, fentről hajtottam, és azonnal kinyújtottam újra. Ezután újra hajtottam, és megint nyújtottam. Összesen háromszor hajtogattam, kétszer hajtogattam, majd liszttel megszórt lapos tányéron lisztezve, letakarva hűtőbe tettem.
A második adag tésztát is kinyújtottam, de erre már csak a fele hájat kentem rá, azaz az egész adag egynegyedét. Így már sokkal kevésbé szakadt a tészta. A hajtogatást ugyanúgy végeztem, mint a másik esetében. Be a hűtőbe. Főztem, takarítottam, szerintem 4-5 órát is ült a hűtőben.
Kivettem, kinyújtottam, töltöttem, majd készre sütöttem.
Eredményhirdetés:
Az első, a saját zsírjában sült. Már a sütőben láttam, hogy nem lesz oké. Gyönyörű leveles lett, száz vékony kis levélke volt rajta, de nem nőtt fel, és tocsogott a zsírban.
A második nagyon szépen felnőtt, ez is csodálatosan leveles lett, a közepe valamivel szebb lett, mint a hagyományosan készülő hájasé, és az alsó lap is magasabb maradt. Végeredményben tetszetős lett. Azonban ez is éppen olyan "nehéz" volt, mint említett rokona. Kérdés, hogy talán sok tölteléket tettem bele? Az lenne olyan súlyos?
Legközelebb tehát ezt a verziót fejlesztem tovább. A második variációt, tehát a 60 dkg háj helyett csak 30 dkg-osat bátran ajánlom, és az elkészítési változások miatt sem vehető észre különbség. Kivéve a háj mennyiségét, és azt, hogy eképp elkészítve, max. 1 óra alatt behajtogattam, így nem kellett óránként azzal stresszelnem magam, hogy már megint hajtogatni kell.
Ha valaki ismer valamilyen csoda módszert, amolyan hájas titkot, kérem szépen, ossza meg velem! :-)
Megjegyzés: a fotó nem az így készült hájasról készült, de akkor olyan zavaros napom volt, hogy elfelejtettem lefotózni, a maradékot meg elküldtem haza. Azonban épp ilyen lett...
1 megjegyzés:
Csodállak hogy nekiállsz hájast készíteni ! Szégyen, nem szégyen én még csak bolti levelestésztából készítettem ehhez hasonló süteményt! Pedig ez az igazi hájas tészta !
Megjegyzés küldése