Nyáridéző és házi nosztalgia

Pár napja egy kedves barátommal nosztalgiáztunk a Facebookon, akit 23 éve nem láttam. Olyan képeket kerestem magamról, amelyek megmutatják "hanyatlásomat" az évek alatt:-) Akkor találtam rá erre a csirkére, vagy ahogy egy másik, csirkeimádó barátom mondja "csirekre". Jól emlékszem még az ízére, igaz, elég sokáig kellett forgatni a parázs fölött, de valami nagyon-nagyon finom lett.















Tavaly úgy alakult, hogy egész nyáron nem jutottam el sehova, még egy délutáni szalonna sütésre sem. Remélem, idén lesz alkalom megismételni a fent említett barátom szóhasználatával a "csirekáldozatot":-)

Itt a tavasz, már utolsókat rúgja a tél, engem pedig egyre inkább fojtogat a nagytakarítási kényszer. Egyelőre még megpróbálom elterelni saját figyelmemet, főleg, hogy nagy-nagy örömömre végre sikerül új dolgozó- és előszobabútort csináltatnom, amit sok-sok spekulálás után magam terveztem. Imádom ezt csinálni, a konyhabútort is magam álmodtam meg, és nagyon elégedett vagyok, így 3 év után is, mert tökéletes lett. A konyhám kissé keskeny, ellenben hosszú. Annak idején a helyén egy szoba volt, egy tákolt fallal. A falat lebontattam, egybenyitottam a két helyiséget. A konyha elülső része gyakorlatilag átjáró is a hátul megbújó szobákhoz.




















A két szemközti fal. A konyha szélessége 275 cm, tényleg keskeny. Nagyon sokat őrlődtem rajta, hogy építsem be, de sikerült megtalálnom a legjobb megoldást. A baloldalon egyáltalán nem csináltattam falibútort, mert az is összébb nyomta volna optikailag az amúgy is keskeny teret. Azonban alul annyi helyem van, hogy bőven elég mindenre. Imádom a rusztikus dolgokat ezért diót választottam.
Az asztal keskenyebb a standard méretnél, ellenben hosszabb, így csaltam egy kicsit. Háttámlás székről szó sem lehetett, így a jól bevált hokedlinél maradtam. A tv. a hűtő tetején gyakorlatilag olyan "messze" van, hogy kis konyhai készüléknek látszik. A konyha hossza majd 5 méter.






















A fehér hegedűajtó maradt az egyetlen megoldás a kicsinyke kamra eltakarására. A spájz viszont magasabb, mint a mostani 3 méter belmagasság, mivel ott nem hozattam lentebb a 4.60 cm magas plafont. így oda egész jól el lehet rejteni olyan holmikat, amikre egy évben egyszer van szükség. (Hűtőtáska, stb.) Baloldalon látszik egy beépített polcsor, ennek a helyén ajtó állt, amely bevezetett a jelenlegi nagyszobába. Félig befalaztattam, onnan rigips lappal álfalat húzattam, a polcsornak. Szemben van a sütő, és a kör alakú mosogató. Az egyetlen, amivel nem boldogultam tervezéskor a mosogató beillesztése volt. Semmiképp sem szerettem volna a megszokott, kétlyukas mosogatót. Végül az asztalossal együtt találtuk ki ezt a megoldást. Akkoriban nálunk ugyan már lehetett kapni ilyet, de irtózatos áron, így magyar szomszédból hoztam Auschanból, a töredékéért. (A kenyérsütőn látható zöld lábas rejti az édesanyám által készített cérnametéltet, ebben szállítom, így nem törik) :-)






















És a konyha a másik végéből. Az ablak fölött egy rigips-polc lett kiépítve, mivel a picike átjáró-előszoba, vagy minek is nevezzem, sehogy sem nézett ki a maga kis 270 x 200 as alapterületével és a 300 cm magasságával. Meg akartam törni a magasságát, ezért találtam ki a polcot, melyen most nagyrészt régi családi, konyhai eszközök kaptak helyet. Érdekes, hogy a könnyező pálmám úgy döntött, itt szeret élni, így kezd magához térni. Igazság szerint azért került az előszobába, mert ki akartam dobni, olyan satnya már évek óta. Lehet csak megijedt? :-) Jobboldalt hisztis Kroki, aki a harmadik szomszédot is felrikácsolja, ha kifogy az ennivalója. Sosem hittem volna, hogy egy madár is képes szeretet adni, de ő igen. Ha kiengedjük, egyikünkről a másikunkra száll, a hajunkban bogarakat keres, csipkedi a fülbevalónkat, és nekünk támad, ha el akarjuk hessegetni. Odavan a pirított magért, és kenyér láttán egyszerűen levadul. A gyerekek kezéből kipiszkálja az írószerszámot...



Végül az óra, mely végig kíséri az életem. Édesapám nagy régiségrajongó, és kivételesen vonzódik a régi órákhoz. Meg egyáltalán az órákhoz. Toronyórát is javított már hobbiból több kis településen, ahol az emberek még érzik, hogy annak lelke van, és inkább megcsináltatják, mintsem elektromosra cseréljék. Nagyon kötődöm ehhez az órához, talán azért, mert velem egyszerre öregszik:-)

Jaj, nosztalgiám lett:-) Ezt megírom, aztán befejezem az anyagom Aliznak, mert kikapok! :-)

Szóval, nagyon imádtam felújítani ezt a házat! Amikor elkezdtem lakást keresni, 2005-ben, azért tettem, mert egyrészt kicsi volt a 45 négyzetméter négyünknek, akkor még ex is volt. Másrészt nagyon zajos helyen éltünk. Ha nappal nyitott ablakkal voltunk, nem értettük egymás szavát. Összehasonlításképp: ott a tévét a 17-es hangerősségen hallgattuk, itt a 4-esen. Éjjel nem lehetett aludni a kamionok csörömpölésétől, nyitott ablakkal végképp nem. Az ablakunk előtt kb 10-15 méterre húzódott az aradi út, túl rajta egy autószerelő műhely, azon túl vonatsín futott.

Azóta itt négysávos gyorsforgalmi utat építettek. A kis zöld területet lebetonozták, ott most parkoló van. (Újabb nosztalgia: a kép bal sarkában látható opel volt az első autóm, automata váltós. Imádtam)

Szóval elkezdtem házat keresni, mert nem akartam panelből panelbe költözni. Amikor már feladtam, rátaláltam arra a közös udvarban fekvő házra, amelybe első látásra szerelmes lettem, még akkor is, ha az alább látható izgalmas kihívások előtt álltam ...

Bizony. Ez egy szép, nagy lyuk a plafonon, a nagyszobát és a gyerekszobákat összekötő folyosón.

A házat nagyon régóta nem lakták, lepusztult és elhanyagolt volt a belseje, de a falai azok a békebeli vastag, néhol 60 cm-es tömör tégla. A tető faváza és cserépfedése pár éve ki lett cserélve, amikor a gazdája eldöntötte, hogy eladja. Az alapok tehát jók, az egész építmény egy méter mély tégla alapon húzódik. A belseje igaz, kihívás volt, ellenben elfogadható árra le tudtam alkudni.
Nagyon jó helyen van, 5 perc alatt két irányban is nagyon forgalmas helyen lehetek gyalog, az "ultraközpont" pedig 10 perc kényelmes séta.
Három hónapig tartottak a munkálatok, a végére már nagyon nem bántam, hogy a mesterem elmegy. Amúgy ő egyszer megkérdezte tőlem, tudom-e hányszor örülnek egy mesternek? Hát kétszer! Amikor megjön, és amikor elmegy! :-))

Imádok itt élni, főleg, hogy reggelente csodálatos madárcsicsergésre ébredek. Akármilyen forgalmas is a kinti élet, itt olyan, mintha falun élnék. Csend és béke mindenhol. Amúgy nagyon érdekes, de az ismerőseim mindig nagyon jól szórakoztak azon, amikor azt mondtam, hogy "amikor Váradról ide költöztünk". Mind rákérdeztek, miért, most hol is vagyok? :-)




















Jobbra a konyha, előre mindkét irányba szobák. Ilyen volt- ilyen lett.















Dolgozó. A mai ablak helyén ajtó állt.
Amikor beköltöztünk, nagyon elegem volt abból, hogy a panelben semminek nem találtam helyét, így megcsináltattam azokat a hatalmas fehér faliszekrényeket. Ma már nyomaszt, úgy érzem, agyon nyom, ráadásul a szoba sokkal kisebbnek tűnik tőlük, mint valójában. A baloldali fal végig be van építve velük. Ide csinos polcok kerülnek imádott könyveimnek.





















Bejárat, előszoba. Innen akarom kicserélni azt a Praktikerben vásárolt előszobabútort, ami szépen lassan, de biztosan szétment a 6 év alatt, mióta ide költözünk:-)

Most pedig vissza a munkához! :-)
Gyönyörű szép tavaszt, szerelmet, napsütést kívánok minden kedves olvasómnak, és köszönöm, hogy ezt most megoszthattam veletek, jól esett! :-)

Várom az asztalost:-)