
Néhány éve, egy kínai étteremben hoztak karamellel bevont diót, míg az ételre vártunk. Egyszerűen odavoltam érte. Utána készítettem párszor, de aztán elmaradt. Nemrég eszembe jutott újra. A kiscsibék nagyon odavoltak érte:-)
Akár vendégváróként is el tudom képzelni, bár egy kissé macerás, de úgy gondolom, a siker száz százalékos. Két dologra jó figyelni, egyrészt, hogy a cukor szép, világos karamellszínű maradjon, másrészt, hogy a diót minél vékonyabban vonjuk be vele, így nem egy cukordarabot kell rágcsálni, hanem egy roppanós, igazán különleges csemegét kaphatunk:-)
Hozzávalók: dió, cukor.
A cukrot lassú tűzön felolvasztottam, majd egy lobogó vizes edény felé tettem, hogy lassabban hűljön ki. Aztán egy villával, a diókat egyenként megforgattam a karamellában. Picit megpróbáltam lecsorgatni, majd olajozott alufóliára szedtem, és hagytam megdermedni.
Anyukám, kiskoromban diót vágott, nagyobb darabokra, majd belekavarta a karamellába. Ebből kisebb gombócokat formázott, majd dermesztette. Annak idején, amikor nem lehetett egyéb édességet kapni egy ezüstpapírba csomagolt, fehéres-sárgás valamivel töltött, félhold alakú, csokinak nevezett valaminél, amit képtelenség volt kettéharapni, nagy ínyencség volt ám ez:-)