2012. április 4.

Szentelt kosár, és fahéjas sárgatúró

Bár nem egészen helyénvaló a név, végül is nem a kosarat esszük, a legtöbbször mégis így utalunk a húsvéti áldott ételekre. A gyökereim az Érmellékre hívogatnak, és néha jobban érzem magam vidékinek, mint városinak. Fogadom is szentül, hogy amint a gyerekeim a saját lábukra állnak, kiköltözök szüleim és nagyszüleim szülőfalujába, Érsemjénbe, és ott vénülök meg.




Na, de addig még van (ha nem is olyan sok), és egyelőre sokkal közelebb a húsvét, ami ugye már itt van ni a nyakunkban.

Mifelénk - azaz arrafelé, Nagyváradon már csak ritkán - szenteltjük az ételt húsvét vasárnapján. A kosárba sonka, kolbász, sárgatúró és kalácskenyér kerül, festett tojás, egy kicsi itóka társaságában. A hazaérkezett finomságokat aztán tormával fogyasztjuk.
Én ezúton kívánok mindenkinek nagyon boldog ünnepet, pihenést, nyugalmat és békét, mert ezekben a stresszes, idegőrlő időkben nagy szükségünk van erre.


Szentelt sonka és kolbász főzése

A kamrában várakozó füstölt sonkát nagypénteken este hideg vízbe áztatják, hogy részint puhuljon, és hamarabb főjön, részint, hogy az erős sós ízt a hideg víz kiszívja belőle. Ha a gazdasszony úgy ítéli, hogy túl sós a sonka, kétszer, háromszor is lecseréli alóla a vizet. Könnyű eldönteni, hogy kell-e tiszta víz alá, elszíneződése jelzi, ha friss vizet kíván a sonka. Van, aki nem éjjel áztatja, hanem kétszer főzi fel a sonka vizét, másodszor is hideg vízbe készítve fel. Olyan háztartás is akad, ahol nem ítélik túl sósnak a sódart, és semmilyen előkészületet nem hajtanak végre rajta, egyszerűen készre főzik.

Másnap reggel hatalmas fazékban felteszik a sonkát főni, annyi vízben, ami egészen ellepi. Ez jó ideig fortyog lassan a tűzhelyen, míg végül úgy ítéltetik, hogy elkészült. Még mielőtt leveszik, hozzáadják az összekötözött kolbászt, ezt is megfőzik vele együtt, majd mind a kettőt óvatosan, nehogy eltörjön, kiszedik, és kihűtik. Itt érdemes megjegyezni, hogy a sonka főzőlevét nagy hiba kidobni. A tetején meggyűlő zsírosabb réteget merjük fél-, vagy egyliteres palackokba, és fagyasszuk le. Kiváló ízesítője a legegyszerűbb krumpli-, zöldbab, vagy más, füstös ízt tűrő levesnek.


Ma a legtöbbször kész, húsvéti kenyeret vásárolunk, nagymamáink sonkafőzés közben dagasztottak kalácstésztát, abból sütöttek kerek formájú kenyeret, tetején kereszttel. Akkoriban általában a húsvéti sütemény is ekkor készült el, ugyanebből a tésztából: diós és mákos kalács formájában.


Amikor mindez elkészül, jöhet a nap fénypontja, a gyerekek kedvence, a tojásfestés. Ez leginkább hagymahajban való főzést jelentett egykor. A kosarakba ezekből is került, de nem feledtek megpucolt tojást is mellé tenni. Aki nem készen kapható tormát használ, tormát ás a kert végéből. A régieknél ez a fiatal fiúk, férfiak dolga volt, ők is takarították és reszelték le azt, majd a háziasszony elkészítette. Mire mindez kész, lassan beesteledik, és eljön az ideje a sárgatúró főzésének, amivel véget is ér a húsvéti készülődés.


A húsvéti szentelés általában korán kezdődik. A gazdasszony fehér papírral bélelt kosárba helyezi a sonkát, a kolbászt, a kenyeret, a sárgatúrót és a tojásokat, mellé tesz egy kis pálinkát, és/vagy bort, szépen lefedi az egészet fehér papírral, majd letakarja a szentelő kendővel. A család valamelyik tagja, de akár többen is, elviszik a kosarat a templomba. Amíg a pap megszenteli az ételt, az otthoniak kitakarítanak, és megterítik az asztalt, miközben a húsvéti kosár várása egy kicsit a karácsonyi várakozáshoz hasonló izgalmat kelt a gyermekekben.


A megérkező szenteltet aztán szépen felszeletelik, tálcákra rakják, és az asztalt körül ülve, együtt fogyasszák el a családok. Az étkezés után csak kevés idő, és készülődni kell a délelőtti istentiszteletre, majd innen hazatérve csendben, békében töltik együtt az ünnepet, ki-ki saját lelkében élvén át ennek a napnak a hangulatát, és átérezve a legfontosabb üzenetet, amelyik kétezer év távlatából is eljut a hívő ember szívéig: Jézus feltámadott!


Sárgatúró készítése



Hozzávalók: 10 tojás, 1 liter tej, fahéj és cukor ízlés szerint.

Elkészítése:

A tejet tegyük fel forrni. Közben a tojásokat üssük egy magasabb falú edénybe, és villával verjük fel úgy, hogy maradjon benne sárgája és fehérje is kisebb darabokban. Amikor a tej felforrt, öntsük hozzá a tojást, és állandóan kavargatva lassan főzzük. Adjunk hozzá cukrot és fahéjat ízlés szerint. Legyünk nagyon óvatosak, mert igen könnyen odakap. Addig kavargassuk, amíg kisebb csomókba kezd összeállni, és a túrócsomók teljesen elválnak a savótól, ami vízszerűvé válik. Ne főzzük túl, mert száraz lesz. Az egészet öntsük egy előkészített, tésztaszűrőbe terített, többszörösen összehajtott géz anyagba, vagy jól átfolyó bármilyen anyagba, majd miután a nagyja leve elfolyt, jó szorosan kötözzük össze. Akasszuk egy nyújtófára, ha más nincs, seprűnyélre, és állítsuk egy edény fölé, hogy abba szépen lecsepeghessen. Másnap óvatosan bontsuk ki, majd vágjunk belőle szép szeleteket.


Reszelt torma



Hozzávalók: pár szál friss torma, ecet, só, cukor, tejföl vagy mustár ízlés szerint.

Elkészítése:

A tormát kis kefével alaposan mossuk át, majd hámozzuk meg, ezután reszeljük le. Jó lesz, ha ezt szabad levegőn tesszük, mert könnyen megsirattat. Ezután annyi vízzel, ami épp csak ellepi, fedő alatt tegyük párolódni 5-10 percre, míg megpuhul, és a vizet kissé elfőtte. Levéve cukorral, sóval keverjük el, majd ecettel ízesítsük. Alaposan kavarjuk el, majd amikor kihűlt, mustárral vagy tejföllel kavarjuk simára. Ha tejfölt választunk, valószínű, hogy kissé még utána kell ízesíteni.


Megjegyzés: A kész torma üvegben, hűtőbe állítva hetekig eláll. Az egyik legjobb természetes immunerősítőnk, kiváltképp télen teszünk nagy szolgálatot egészségünk érdekében, ha reggeli és vacsora után lenyelünk egy kiskanálnyit belőle, csak úgy natúran reszelve, akár a fenti módon elkészítve.


Érdekesség: a régiek hite szerint egyetlen morzsát sem szabad a szentelt ételből kidobni, vagy szétszórni, ezért gondosan összetakarították a maradékokat, és a tűzbe dobták. Ma, azokban a háztartásokban, ahol nincs spór vagy kályha, a maradékot egy szalvétába gyűjtik, becsomagolják, és úgy dobják el.

1 megjegyzés:

Éva írta...

Úgy megörültem, mikor megláttam ezt a fajta túrót. Nagyon régen egy ilyen húsvéti kalács szentelésen voltunk falun Arnóton és ott ettem először ilyet ami nagyon ízlett. Azóta már többször próbáltam keresni a receptjét, de az nem volt édes sem fahéj nem volt benne csak nagyon finom volt és ízlett! Most úgy megkívántam hogy ezt is megkóstolnám szívesen.