Kreatív blogger-díj - mint a filmekben! :-)

Ismét azt kell mondanom, hogy valójában nagyon sok függ a döntéseinktől. Van olyan, hogy az ember „megzuhanva” él, ilyenkor nem igazán érdekli semmi, nem nagyon tud (akar) kommunikálni, csak annak örül, ha elvan magával. Ilyen időszak mindenki életében előferdül, az enyémben mostanában ér véget. Már kezdtem unni saját savanyúságomat. Elhatároztam, hogy juszt is élni akarom a saját kis életemet, kedves emberekkel akarok ismerkedni, barátkozni, ahogy az agykontrollosok mondják „bevonzani” az életembe a kellemeset. Ilyen hangulatban, egyszer csak kaptam egy linketI ldytől. Felnéztem az oldalára, de nem találtam semmi olyasmit, amire személy szerint fel kellett volna figyelnem. Láttam, hogy van egy szép hosszú írás valamilyen díjról, amit a bloggerek szoktak egymás között osztogatni, de őszintén megmondom, nem olvastam végig. Nem tettem, mivel sosem szálltam be semmilyen versenybe, kiírásba, egyszóval semmilyen blogger közösségi tevékenységbe. Aztán sedith is hagyott egy üzenetet, hogy nézzek be hozzá, mert vár valami. Na, kíváncsian lapozgattam. Gondoltam Erdélyi Konyhás témára is, személyesre is, általánosságokban is, arra is, hogy esetleg valami olyasmi készült sedith boszikonyhájában, amire fel akarja hívni a figyelmemet, de a Kreatív blogger díj fölött ismét elsiklottam, fentebbi okokból. Akkor kezdtem gyanakodni, amikor Edókától is kaptam egy üzenetet, amiben már ott volt az is, hogy fogadjam szeretettel. Na, ez már elég személyes volt ahhoz, hogy keresgélni kezdjek. És csak ekkor kezdett összeállni a kép, hogy né mán, itt is egy Kreatív blogger díj. Van itt valami közös ezekben… Háááát…..No, csak akkor látom, hogy Edóka listáján ott a nevem. Uccu Sedithez és Ildyhez, és leesett végre… majd nagyot koppant akkor!

Kedves Ildy, sedith és Edóka! Ha hiszitek, ha nem, ez a díj tényleg jól esett. Többek között azért is, mert tényleg nem nagyon voltam kommunikatív semmilyen irányban. De itt a jó alkalom, hogy be is tartsam, amit nemrégiben ígértem magamnak, és nyitottabb leszek:-)
Az ember felesleges udvariasságnak, szokásnak, időtöltésnek stb. tartja az ilyen díjakat, kiírásokat mindaddig, amíg meg nem kapja. Akkor hirtelen élővé lesz, már róla is szól, így hirtelen már kedvesnek, élőnek tűnik, és azonnal elfogadja, büszke lesz rá;-) Ezért olyan, mint a filmeken:-)
Köszönöm,hogy rám gondoltatok, megpróbálok rászolgálni a kreatív jelzőre is! :-)

A Kreatív blog-díj játékszabályai:

1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

Elég nehezen döntöttem el, hogy akkor most 7 díjat küldjek tovább, vagy 21-et. De aztán jött a nagy ötlet, és három csoportra osztottam a 21-et. Elsőként azoknak szeretném elismerésemet tovább küldeni, akiknek szívesen olvasom az oldalaikat, akik saját élményeiket is megosszák velünk. Egyben bíztatom őket, hogy írjanak sokszor, fotózzanak, mert sokan olvassuk őket nagyon szívesen. Természetesen hétnél több kedves blogom van, amit követek, ezekből választottam most ki azokat, akiknek ily módon üzenném, hogy a sok értékes recept mellett nagyon szívesen járok vissza hozzájuk hétköznapi-ünnepnapi dolgaikat olvasgatni.

Aliz
Tivadar
Zsuzsiga
Andi, Bea, fuszulyka, csincsilla
Kata
VirsLee
Gastrodamus

A következő csoportba sorolnám azokat a blogokat, ahonnan sokat tanultam, próbáltam, vagy ahonnan tanulni szeretnék! Nagyszerű receptek tárhelyei, amelyek között lapozgatva legtöbbször elrepül az idő, és az ember lánya csak menteget, menteget, mente…

Limara
Ottis
Kiskukta
Mariam
Latsia
Csokiparány
Max konyhája

Végül, de semmiképp sem utolsó sorban szeretném felsorolni azokat a blogokat, amelyek a kinézetükkel, szép fotóikkal, hangulatukkal nyerték el a tetszésemet (természetesen a jobbnál jobb receptek mellett). Ezek a blogok egy kicsit olyanok, mint a vendégség, az ember szívesen időz itt, megpihen egy finom süti mellett. Gratulálok a munkájához:

Gál Editnek
@ndre@-nak
Palócprovencenek
Ani 1974-nek
Mohának
Zsazsának (külön gratulálnék a Hírmondós cikkhez!:-)
Júliának

Tudom, hogy a legtöbben most láttok először. A blogjaitok címe azonban a kedvencek közé elmentve, a legjobb gasztroblogok címszó alatt már rég itt lapulnak nálam. tudom, hogy néha reagálnom kellett volna, megjegyzéseket írni... Most ezen az egyoldalú ismeretségen szeretnék változtatni azzal, hogy ezeket a díjakat tovább adom nektek....

Elérkeztem hát a végéhez, és a szabályok szerint el kell árulnom magamról hét dolgot. Lássuk csak:

1. Életcélom: két angyal megfelelő anyjának lenni:-)
2. Utálom: a hazugságot és a beképzeltséget.
3. Vágyom: a békés, harmonikus mindennapokat.
4. Kiűznek a világból: a tv-novellák, a nagyotmondás, mások lenézése, a tökleves.
5. Vonz: a tiszta tekintet, harmonikus összhang.
6. Hibáim: naivság, türelmetlenség, hirtelen sértődékenység, néha félreértem mások szándékát.
7. Erényem: elfogadok mindenkit olyannak, amilyen, csak ne legyen rosszindulatú, felsőbbségi érzése és ne taposson át másokon.

További jó játékot, és kellemes blogírást kívánok mindenkinek! :-)

8. Imádom a zenét!Nem létezek nélküle:-) Egy kis ízelítő:

Enigma

Deva Premal

Oliver Shanti

Házi csokoládé és Ottis kókuszsütije!

A felvétel eredeti. Becsszó...

Egy repülő gyerek!

????

Áááá, neeeem. Ő a keresztfiam, Alex. Amikor fiam vigyorogva kijött, hogy szuperképet fotózott, először én lettem rosszul, aztán az Alex anyja. Persze az ifjúság nem értette most mit vagyunk úgy oda, "csak az ágyneműtartóról ugráltak" és különben is leraktak minden párnát meg ágyneműt a földre, úgyhogy nem ütötték meg magukat!
Tényleg nem értem. A mai szülőknek semmi humorérzékük!
A mindenit!

Sziasztok:-)

Én próbáltam az oldalaitokon keresni kedves ismerőseim, kollégáim, de nem sok sikerrel... Kiscsibéim házi csokira éheztek, így ma vettem tejport, de az interneten található receptek közül nem tudom eldönteni, melyik volna a legjobb. Havalakinek volna tapasztalata ebben,nagyon-nagyon megköszönném, ha megosztaná velem.

Ottis kedves! Hétvégén végre megsütöttem a kókuszkockát, de valamiért nem egészen olyan lett, amire vágytam. Fotózni elfelejtettem, de a lényeget elmondom. A tészta nagyon finom lett, nem száradt ki- igaz, ideje sem maradt, úgy ették, mint a cukrot. A mázzal volt némi bajom, mivel túl lágy maradt, nem lett olyan roppanós, mint a tied. Lehet a csokival volt baj? A kereskedésekben kapható, sima fehér csokit vettem, és épp úgy készítettem el, ahogy tőled tanultam. Az íze finom volt, egészen más, mint a főzött csokimázé, mondom, tökéletesen odavoltak érte, de én a roppanósra vágyok:-)

Mit gondolsz, mi lehetett a baj?

Jó lesz!

Ez nem járja, én mindenből kimaradok:-(
Olyan messze esek minden jó eseménytől, hogy nem bírok eljutni, pedig a parajdi káposztafesztiválra nagyon elmentem volna. Na meg a székelyudvarhelyi gyümölcsfesztiválra is...
Ha én nem is, az Erdélyi Konyha csapata mindkét helyszínen ott lesz, és egészen biztosan nagyon ügyesek lesznek. Aliz nagyanyai töltött káposztáját szívesen megkóstolnám:-)

Bővebben Edókától itt.

Töltött paprika erős, fűszeres paradicsommártásban

Egyik kedvenc ételem a töltött paprika. Az alábbi recept nagyjából a véletlen műve. Töltött paprikát készítettem, és ugyan ki gondolta volna az ártatlannak kinéző paprikáról, ami édes paprikaként került hozzám, hogy erősen csípős. Az első döbbent falatok után rájöttem, hogy „ízlik ez nekem”, ahogy egy ismerősöm mondaná. Tovább gondoltam, így lett fűszeres a mártás, amivel nem árt óvatosan bánni, mivel ugye a jóból is megárt a sok:-)
Remélem ízleni fog, megéri kipróbálni, és természetesen saját szájíz után fűszerezgetni.
Jó étvágyat kívánok:-)

Hozzávalók:
8 közepes piros színű, hegyes végű, lehetőleg csípős paprika, 40 dkg darált hús, 8 dkg rizs, 1 nagyobb hagyma, valamint ízlés szerint csípős paprika, zöldkapor, zeller szára vagy zöldje, csombor, 1 gerezd fokhagyma, 1 kiskanálnyi pirospaprika, 10-15 dkg sűrített paradicsom, só, bors. A tálaláshoz tejföl.

A hagymát vágjuk apróra, kevés zsiradékon pirítsuk meg. Ha kész, adjuk hozzá a húst, a rizst, a pirospaprikát, sóval, borssal ízesítsük. A megmosott, kicsumázott, magházától megszabadított paprikákat töltsük meg a keverékkel, úgy, hogy legalább egy ujjnyit hagyjunk szabadon a paprikából, hogy a főzésközben dagadó rizsnek maradjon helye. A főzőedény aljába helyezzünk egy kisebb zellerszárat, kis ág csombort, vagy kevés szárított csombort, friss, vagy szárított zöldkaprot, majd a paprikákat helyezzük erre a fűszerágyra. Vigyázzunk arra, hogy ne essünk túlzásba, a túl sok fűszer élvezhetetlenné teszi az ételt. A paprikákat engedjük fel vízzel, amennyi ellepi, fedő alatt forraljuk fel, majd a legkisebb tűzön lassan pároljuk, míg elkészül.
A kész paprikákat szedjük ki, a levébe törjük bele a fokhagymát, karikázzunk kevés csípős paprikát és főzzük fel. Párpercnyi forrás után szűrjük le a fűszerektől, és kavarjuk el a sűrített paradicsommal. A fűszeres mártást töltsük rá a paprikákra, és forrón tálaljuk, mellé tejfölt kínáljunk. Fogyaszthatjuk fehérkenyérrel, petrezselymes darabos sós krumplival, egyaránt különleges, ízletes étel.

Megjegyzés: a megtöltött paprikákat nyugodtan lefagyaszthatjuk. Használat előtt nem kell kifagyasztani, hideg vízzel öblítsük le, majd fagyosan tegyük oda főni. Ugyanez érvényes a töltött káposztára is.

Sültpaprika saláta

Ez egy egészen különleges ízű étel. Fokhagymás pirítóssal, joghurttal is fogyaszthatjuk, de vendégeinknek akár sör mellé is bátran kínálhatjuk.

Hozzávalók:
2 –2 piros és zöld húsú paprika, 10-15 dkg juhtúró, vagy sós tehéntúró, különféle olajos magvak: napraforgó, tökmag, szezámmag, mandula, az ízesítéshez só, cukor, ecet.



Elkészítése:
A paprikát alufóliával bélelt tepsibe téve süssük meg, tízpercenként forgassuk, hogy minden oldaluk megpuhuljon. Amikor elkészültek, szedjük sima nylonzacskóba, a nyílást kössük be. Körülbelül 20-30 perc után vegyük ki. Ekkorra a paprika összeesik, héját könnyen lehúzhatjuk. Szabadítsuk meg a száraktól, a magháztól, majd vágjuk centiméternyi csíkokra. Sóval, cukorral, ecettel ízesítsük, legkevesebb fél órára tegyük hűtőbe, hogy összeérjen. Tálalás előtt szedjük tálkákba, morzsoljunk rá a túróból, és szórjuk meg a magvakkal. Saját levével meglocsolva kínáljuk. Fontos, hogy tálalás előtt vegyük ki a hűtőből, az erősen lehűtött paprika veszít az ízéből, ezért szobahőmérsékletűre „melegítve” fogyasszuk.