Szeptemberi Erdélyi Konyha és Befőzési praktikák

A magazin hamarosan kapható lesz, a Befőzési praktikák még kapható!

Díj

Nagyon szépen köszönöm Évának ezt a kedves díjat, amit sajnos későn vettem észre, bocsánat érte. Elég ritkán jövök ide fel mostanában, de a gép közelébe se nagyon kerültem az utóbbi napokban, elég sok minden összejött, ráadásul nem is érzem túl fényesen magam.

Augusztusi Erdélyi Konyha!

Nagyon vártam már, hogy lássam az új lapszámot. Egy picit gondolkodtam azon, hogy mit is írjak róla, de most tényleg úgy érzem, lehetetlenség felsorolni mindent, és hogy a nyár összes íze, illata képviseli magát - avagy az elkészítőjét.

Ha pár szóban mégis írnék róla, talán elsőre annak a kijelentésnek adnék hangot, amely Zsozsóka vezércikkéből ütött gyomorszájon: a félbarna kenyér kávézaccal színeztetik. Ezt mindenki tudta rajtam kívül? Hm...
Hogy milyen receptek találhatók a lapban? Nos, paradicsomos, zöldségkrémes, vendégváró, dinnyés, régi idők ízei, lisztmentesek, sok-sok, mindenféle más zöldséges, egy nyálindító kétszínű csokihab, madártejes változatok, jeges finomságok, és még sok-sok ínycsiklandozó ételrecept.
Egy új kollegina is debütált nálunk, ő Kiss Éva Brassóból, és olyat mutatott, amit még sosem láttam! Lekváros bundás kenyeret!
Ezen kívül van rejtvény, gasztronovella, gyerek és tinikonyha, valamint egy érdekes írás a "fekete levesről". Az "Egészségünkre" rovatban az epebántalmakkal foglalkozunk, Edóka karcsúsító étrenddel kedveskedik a fogyni vágyóknak.
Horoszkóp és helyszíni beszámoló is helyet kapott a lap hasábjaink, az EK szerkesztősége a Gyilkostói Sokadalomban zsűrizett júliusban. Tibi ínyencségei közül most görög pörkölttel, illetve a séf ajánlja rovatban gyimesi ízekkel ismerkedhetünk.
No. Mennyit írtam, és még mindig nincs vége...

Már kapható, vihető, tessék csak tessék! :-)

Tömény, tömény suhajda

Emlékszem, hogy az átkos után, amikor megjelent az üzletben a suhajda, akkori barátnémmal mind azt vettünk, ha ki akartunk rúgni egy kicsit a hámból. Már akkor is igen tömény volt, így egyszerre rögtön egy darabot vettünk belőle, de tény, annak, amire szántuk megfelelt: a csokiéhségünket ott helyben orvosolta, egy ideig gondolni sem akartunk rá.

Ma, miközben a neten olvasgattam, találtam egy utalást arra, hogy a suhajda gyakorlatilag egy magyar cukrászdinasztia csokigyártó sarjának, Suhajda Jánosnak a találmánya, aki az 1800-as évek végén született. Nosza, rögtön ihletet kaptam, hiszen azt még annak idején kiokoskodtuk, hogy nem nagy kunszt az elkészítése (persze akkoriban, étcsoki híján nem is volt olyan egyszerű.)

Estére össze is dobtam néhány suhajdácskát. Nem használtam hozzá receptet, de egészen élethűlett. Finom. És tömény. Nagyon, nagyon tömény. Csokis-csoki.

Összetördeltem 20 dkg étcsokit, ezt egy lapos kanálnyi vajjal és kb 1 kanálnyi olajjal szép folyékony csokoládévá olvasztottam. Közben egy kocka vajat habosra kavartam 2 cukordarálónyi porcukorral és 2 kanálnyi kakaóval, majd a csokiból hozzáadott 2 kanálnyi csokival, és ízlés szerint rummal. A megolvadt csokiból, olajjal kikent kosárka formák aljára kanalaztam, hogy elfedje az alját, majd betettem a hűtőbe dermedni. Amikor elkészült, rákanalaztam a krémből, úgy igazgattam, hogy körben annyi hely maradjon, hogy a csokival körbecsorgathassam, így gyakorlatilag falat vontam a krém köré. A tetejét elsimítottam, majd csokival azt is bevontam. Be a hűtőbe.

Miután megszilárdult, a kosárkákat fejjel lefelé forró víz alá tartottam úgy 2-3 másodpercig, ettől picit megolvadt a csoki, és könnyedén kiborítottam.

Nos, ennyi. Épp olyan finom, mint az üzletben kapható, nagyon gyorsan elkészül. És csokifaló hangulatban tuti eltölt. Én legalábbis egy fél suhajdánál többet nem bírtam megenni belőle, pedig szeretem a csokit.

Almás-karamellás palacsinta

Igazából ez valamiért inkább téli édesség nálunk, mint nyári, nem is tudom miért, hiszen ilyenkor, a forró napokban igazán előnyös csak, gyorsan készül, és nagyon finom is. Talán a fahéj miatt, ami valahol a téli, karácsonyi hangulattal forrt össze bennem? :-)

Nem tudom, de az biztos, hogy a csibék csak úgy szedik el tőlem, alig győzöm sütni. Még fiatal lánykoromban láttam ezt a receptet a tv-ben, Claudia Shiffer mutatta be, mint a kedvenc édességét. Aztán egy ideig elfeledkeztem róla, majd a gyerkőcök születése után eszembe jutott.
A megkaramellásodott cukor, a fahéj és a sült alma nagyon finom így együtt:-) A palacsinta meg hát kell hozzá, hogy az egészet összefogja:-)

Hozzávalók: 20 dkg liszt, 3 tojás, kb. 2,5 dl tej, 1 csomag vaníliacukor, csipet só, 4 szép alma, fahéj, kristálycukor.

A tojásokat verjük habosra a vaníliával és a sóval, csomómentesen kavarjuk el a liszttel, és annyi tejjel, hogy a szokásosnál kissé vastagabb palacsintatésztát kapjunk.
Az almákat mossuk és vékonyan hámozzuk meg. Vágjuk vékony szeletekre, alufóliával takarjuk le. A fahéjat kavarjuk össze a cukorral egy kisebb tálkában, tegyük ezt is a kezünk ügyébe. Hevítsük fel a palacsintasütőt, kenjük meg vékonyan olajjal. Merjünk bele a palacsintatésztából úgy, hogy kissé vastagabb palacsintánk legyen. Azonnal rakjuk ki almaszeletekkel, még mielőtt a tészta alsó része átmelegszik, és megkeményedik (ekkor már nem ragad bele az alma). Amikor az alsó része megsült, szórjuk meg a fahéjas cukorral, majd egy húslapáttal nyúljunk alá, és fordítsuk meg. Süssük készre. A tetején a cukor enyhén karamellizálódik, a fahéjtól és a sült almától pedig igazán különleges, finom édességet kapunk.
U.i. Izgalmas, ahogy mostanában a dolgokat felrakom a blogra. A Firefoxon tudok szöveget felrakni, az Exploreren nem. Ez utóbbin viszont képet tudok csatolni, amit meg Firefoxban nem... Hogy mi lehet az oka??