2012. február 15.

Erdélyi lestyán leves, és díjakat kaptam


A blogom arculatát nagyjából már kialakítottam - ez lett hobbim és a szabadidős tevékenységem egyben. Alakítgatom, próbálom saját elképzelés szerint formálni, ám az utóbbi időben elég kevés időt töltök kis internetes naplóm társaságában, ez meg is látszik, sok munkám volna még vele, nem is beszélve a régóta halmozódó anyagok közzétételéről, hogy a rendszerezést már ne is említsem.
Azonban ma, amikor felnéztem, láttam, hogy egy újabb, nagyon aranyos díjat is kaptam, a másik, még tartozásban lévő mellé.
Sajnos most sincs időm, hogy ezekre normálisan reagáljak, de szeretném még a mai nap folyamán megtenni, ezúton is köszönvén azoknak, akik rám gondoltak, Marisznak és szívem csücske Zsozsókának.
Ugyanakkor mindaddig, míg a díjas témával visszatérek, szeretettel ajánlok egy finom és gyorsan elkészülő levest, kis családom nagy kedvencét, ami ebben a zord időben nagyon jól tud esni.

Hozzávalók a leveshez: 2 szál répa, 1 szál fehérrépa, 1 kisebb paszternák, 1 kisebb zeller, kevés olaj, ételízesítő, lestyánlevél bőven, petrezselyemzöld; a habaráshoz 1 púpos kanál liszt, 1 kos doboz tejföl; a levesbetéthez: 5 dkg búzadara, 1 tojás, fél mokkáskanálnyi sütőpor, só; a savanyításhoz: citrom.

A zöldségeket kis kockákra, vagy karikákra vágjuk. A zsiradékot felmelegítjük - nem forróra, mert megkeseredik a zöldség – és beletesszük a zöldségeket. Kissé pirítjuk, majd megszórjuk az ételízesítővel, a leveles zöldségekkel, elkavarjuk, és felöntjük 1,2 liter vízzel. Fedő alatt lassú tűznél puhulásig főzzük. Míg fő, a tojást a levesbetéthez habosra verjük, hozzáadjuk a sütőport, kevés sót és a grízt, elkavarjuk, és félretesszük pihenni. Amikor a zöldségek megfőttek, a lisztet kevés tejföllel elkavarjuk, hozzáadunk némi leveslét és csomómentesre dolgozzuk. Belekavarjuk a maradék tejfölt is, és a leveshez adjuk. Felforraljuk, 1-2 percig lassú tűznél hagyjuk gyöngyözve főni, majd levesszük.

Közben enyhén sós vizet forralunk, hogy megfőzzük a grízgaluskát. Egy, a forró vízbe mártott kanállal nem túl nagy galuskákat szaggatunk a vízbe, mert szép nagyra nőnek. A víznek nem szabad forrnia, csak lassan főnie, különben szétfőhetnek a galuskák. A megfőtt galuskákat a főző vizében, lefedve hagyjuk tálalásig, majd szűrőkanállal emeljük a leveshez. Tálaláskor a levest citrommal savanyítjuk, illetve további citromkarikákat kínálunk hozzá.

Megjegyzés: az erdélyi levesek jellegzetes ízüket a lestyánlevéltől nyerik, ezért ne spóroljunk vele. Természetesen túlzásba sem szabad vinni, mert az megkeseríti a levest.

Tipp: Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a habarásunk csomómentes, teaszűrőn át csorgassuk a leveshez.

5 megjegyzés:

Aleda írta...

Szeretem a tárkony ízér és használom is,de grizgaluskás levesbe még nem tettem. Kipróbálom,de előre tudom,h szeretni fogjuk.:)

Fagyal Hajnalka írta...

Kedves Aleda, ehhez a leveshez nem használtam tárkonyt, bár az a második kedvenc fűszerem:) Ez most testyánnal készült. Mind a kettő jellegzetes az erdélyi ételekre, gondolom ezért kavartad hirtelen össze a kettőt:)

Vicuska írta...

Van a mélyhűtőmben lefagyasztva lestyán, előszeretettel használom. Ez a leves tetszik úgy, ahogy van.
Gratulálok a díjakhoz :)

Hobbychef írta...

Nagyon guszta ez a leves. Ki kellene már próbálnom a lestynt, mert már rengeteg fűszert használok, még többel találkoztam külföldi útjaim során, de a lestyán kimaradt. A multi, ahova járok, nem is tart.

Fagyal Hajnalka írta...

Köszönöm Vicuska, én szárítva és ahogy te, fagyasztva is tartalékolok télre belőle, jóóó sokat:-)
Kedves Hobbychef, mindenképpen próbáld ki, én nagyon szeretem. Az volna a legjobb, ha szert tehetnél valahol egy tőre, a kert bármelyik sarkában jól elvan- már, ha van kerted. Semmilyen más fűszerhez nem hasonlít az íze, talán, ha nagyon akarom, akkor a zeller és petrezselyem keverékéhe z egy kicsit :-)