Furcsa napom volt ma, mindenféle érdekességgel, de a koronát rá ez a saláta tette. Úgy látszik, valamiért ráálltam a nyers kosztra, mert tegnap este egyszerű zöldségkrémlevest készítettem, amibe nyers salátából vágtam csíkokat, és ecettel savanyítottam kissé. A tűzről lehúzott levessel leforráztam a tányérokba osztott, előzőleg alaposan megmosott, csepegtetett leveleket. Nekem és a lányomnak nagyon bejött, a fiam viszont nem volt hajlandó salátalevéllel enni, azt mondta ő nem nyúl...
Ma estefelé hirtelen megkívántam valami nyerset, házi sós túróval. Volt káposztám, ezt vékonyra vágtam. Beletéptem néhány, tegnapról megmaradt salátalevelet, majd hozzá kockáztam a sajtot. Erre meg megkívántam a diót!, ezért megszórtam az egészet félmaréknyi darált dióval. Ezt meglocsoltam mézzel, pici ecettel és sóval, jól elkavartam. Erre eszembe jutott, milyen jól menne hozzá egy kis savanykás alma, ám mire ezt is belevágtam, valamiért ráestem az édes túróra is, ezért abból adtam 3 kanálnyit a keverékhez.
Nem nagyon bíztam benne, hogy ehető lesz, de félretettem, hogy érjen össze.
Talán egy órányit állt, majd egy helyben megettük az egészet. Izgalmas íze volt, annyira bejött, hogy máskor is elkészítem:-)
De, hogy mi vitt arra, hogy ilyen lehetetlen dolgokat kombináljak össze, nem tudom. Lehet, hogy tél végi vitaminhiányom van?:-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése