Rózsáim, és mézédes rózsaital

A rózsalé:-) Recept alul.










Ez a fehér rózsa a nagymamám kertjéből van. Nem nemes, csak simán rózsa. Rengeteg van rajta, és csodálatos, mézédes illatot terjeszt.






És egy csokornyi belőlük a szobámban:-)

A költözésnél, idén már hatodik éve ültettem őket. Az elmúlt években egyre nagyobb, életerősebb virágokat hoztak, de az idei pompa, és illatkavalkád, amivel megajándékoztak egyszerűen lenyűgöző:-)
Most először érzem bennük azt a fenségességet, amiről már annyit hallottam rózsaimádóktól. Ugyanis sosem voltam rózsaszerető ember, az én virágom a margaréta, a pipacs, a mezei virágok. Futó rózsát csakis azért választottam, hogy a közös udvarba eső kis kertecskémet a hátsó udvartól ezekkel elválasszam.


Gyerekkoromban, a lakásunktól nem messze óriási területen barackos húzódott. Akkoriban egy "felesért" jó nagy szatyor gyümölcsöt lehetett "rendezni". A gyümölcsös szélén magas drótkerítés húzódott, amelyet amolyan természetes védelmezőként, körbefuttattak rózsával. Tavasszal, amint a rózsa virágozni kezdett, eljártunk, kölykök, rózsaléhez valót szedni. Évek óta nem ittam ilyesmit, talán gyerekkorom óta. Ma először jutott eszembe, és mire jöttek a gyerekek a suliból, az ebéd mellé összedobtam egyet, igaz, ez már nem cukorral készült, mint annak idején az enyém. Először értetlenül néztek, de aztán nagy élmény volt a rózsalé:-)

Hozzávalók: poharanként egy-egy nagyobb rózsa, 2-3 szelet citrom, és ízlés szerint méz.
Felforraltam személyenként 2 dl vizet, majd amikor hűlt egy kicsit, elkavartam a mézzel. Forrón, ugye nem szabad, mert tönkremegy a méz. A poharakba osztottam a jól megmosott rózsaszirmokat, a citromkarikákat, majd ráöntöttem a mézes vizet, és hagytam érni.
Fogyasztásra csak a virág szirmai alkalmasak.








Édesanyámnak rengeteg rózsája van, most hétvégén még csak ezek kezdtek nyitni:-)

Na és a ... virág, aminek mindig elfelejtem a nevét:-) A háttérben, az idén harmadszor virágzó kála (bár azt hiszem ennek más a hivatalos neve).