Az állat zsíros részeit vágjuk le, a májat külön hideg vízbe téve áztassuk hideg vízbe. A „kövérjét” vágjuk kicsiny, körülbelül 2x2 centiméteres darabokra, majd lecsepegtetve tegyük egy serpenyőbe olvadni. Annyi víz, amennyi rajta marad elég ahhoz, hogy ne süljön le, még mielőtt olvadni kezdene. Lassú tűznél süssük, különben a külseje megég, míg a közepe nyers marad. Akkor jó, ha roppanós, és szép piros színű. A zsírból merjünk egy kisebb edénybe, tegyük vissza sülni, majd a megszárított májat tegyük bele. Lefedve süssük, így a külseje nem kérgesedik, nem keményedik meg. A kiszedett tepertőt párpercig hagyjuk hűlni, csak ekkor pergessük meg sóval, tegyük félre, míg a máj elkészül. A kész májat is hagyjuk kicsit hűlni, így szépen szeletelhetővé válik. A májszeleteket a tepertő mellé téve, zöldhagymával, hagymával, paradicsommal kínáljuk.
A kisült zsírt hagyjuk majdnem kihűlni. Ekkor egy sűrű szűrőn keresztül öntsük tárolóedénybe. Sokáig eláll, kenyérre kenve is ízletes, de használhatjuk libazsíros pogácsához, vagy ételek alá is.
Hajnalka,azt hiszem nincs ennél jobb,finomabb a világon!Egyszer ettem libazsírt és májat,de örök emlék maradt,azóta mindig álmodozom róla..Kár,hogy mostanában nem találkozunk:)
VálaszTörlésJa,és mind felejtem el írni:nagyon profi fotókat készítesz!!
VálaszTörlésEdóka, nekem van itthon liba - és tyúkzsírom is, leves alá már ezeket főzöm, annyi van belőle... mégis csak el kellene jönnötök erre:-) Őszintén nagyon szívesen adnék belőle!
VálaszTörlésJaj, és köszönöm szépen. Azt hiszem, mindnyájan egyre szebb képeket készítünk! :-)
VálaszTörlésNem mondod!!Jaj csak ne laknátok olyan messze...Szívesen elfogadnám:)
VálaszTörlésHát, akkor egyezzünk ki abban, hogy ha erre jársz, mindenképp felkeresel:-)
VálaszTörlésDe rég ettem libatepertőt..imádom, hol szerzed be a libát?
VálaszTörlésRégebben anyukám is tartott, mostanában piacon vesszük. Mifelénk sok liba van. 30 lejért vett anyukám egy "szép, súlyos" darabot.
VálaszTörlésLibatepertő
VálaszTörlésA baromfi szaküzletben többnyire kapható bőrös libaháj. (Kapható bőr nélküli is, de az tepertőnek nem való...) Amikor a boltból hazaérek, a libahájat áttanulmányozom, az esetleg benne maradt tokot fogóval kitépem és féltenyérnyi (nem kisebb!) darabokra vágom. Beleteszem a lábasba és annyi sós vizet öntök alá, hogy majdnem kilátsszon. Fedő nélkül közepes lángon főzöm. Először a főzővíz nagyon zavaros, de ahogy kisül a zsír, szépen tisztul. Amikor már nagyon tiszta a zsír, nincs sercegő hangja és a tepertő is sárgul akkor jön a pirosra pirítás. Ehhez a jobb kezembe veszem a fedőt, a bal kezembe pedig vizet teszek (amennyi a markomba belefér). A vizet belehintem a zsírba és a fedőt rácsapom. Égszakadás, földindulás, pár perc múlva elcsendesedik. Levesszük a fedőt és íme: a zsír kristálytiszta, a tepertő szép piros és éppencsak, hogy falatnyi. Leszűrjük, a tepertőt megkóstoljuk. Általában elég sós, de ha mégsem, most, forrón óvatosan utánasózunk. Sültkrumplival, ecetes lilahagymával ISTENI!